Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
A 140°-on végzett kétféle kísérlet egyben azt is megmutatta, hogy a nedvesen hagyott sejtbe zárt vírus hő-resistentiája nem nagyobb, hanem valószínűleg kisebb, mint a lyophilezett virionoké. Sejtbe zárt vírus beszáradásával nem kell számolni, ha a műszer fertőtlenítését minden mérés után azonnal elvégezzük. A következő kísérletekben a kontakt hőmérőt 180°C-ra állítottuk be. Az egyik kísérletet a fent leírt módon száraz korongokkal végeztük el, a másikban a tonometer talpára helyezett korongokra 0,05 ml élettani sóoldatot cseppentettünk hőkezelés előtt. A 2, 3, ill. 10 perces hőkezelésnek kitett vírusból egy esetben sem sikerült a vírust vissza nyerni, s a száraz kísérletben az 6 percig kezelt anyagból sem; a nedves kísérletben azonban az 5 percig kezelt anyaggal oltott 3 cső közül 1 csőben virus-szaporodás indult meg. Bár ez a növekedés lehetett technikai hiba következménye is, mégis úgy döntöttünk, hogy a hőmérsékletet még tovább emeljük, és így jutottunk el a felső furatban mért 200 — 210°C-os hőmérséklethez, amelyet a leírt készülék kontakt hőmérő nélkül biztosít. Az ezzel végzett két kísérlet már egyértelműen bizonyítja, hogy a vírust nem sikerül visszanyerni akkor sem, ha a hőkezelés csak 2 percig tart. A hővel nem kezelt kontroli-anyagoknak még a 700-szoros hígításából is visszanyertük a vírust, de az 1000- szeresből már nem. Megbeszélés Tekintetbe véve a 180°-os kísérlet kiugró eredményét, amit esetleg ritka alkalomkor keletkező hő-resistens mutánsnak is lehetne tulajdonítani, úgy határoztunk, hogy a felső furatban mért 200—210°-os hőmérséklet mellett a teljes biztonság kedvéért 5 perces hőkezelést javasolunk. Ez a beállítás az alsó furatban 180—190°-os hőmérsékletet biztosít. Ez a hőmérséklet mintegy 60°C- kal alacsonyabb, mint a Sklor-íé\e sterilizátorral alkalmazott hőmérséklet (475°F = 246°C), a hőkezelés javasolt időtartama pedig 2 perccel rövidebb. Ilv módon a tonometer finomabb, érzékenyebb részei alig melegszenek fel. Ezeknek a felmelegedését csökkenti az a megoldás, hogy a tonometert a fűtőtest alatt helyezzük el, ami által az áramló levegő melegítő hatása elmarad. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az ajánlott kezelés nem biztosít sterilitást a szó bakteriológiai értelmében, amennyiben a spórákat nem pusztítja el. Spóraképző kórokozók tonometerrel való átvitele azonban a gyakorlatban nem jön szóba. Használati előírás Használat után a tonométer talpát jól megtöröljük papírvattával, óvatosan, hogy a váladékkal kezünket ne szennyezzük be. A papírvattát elégetjük, vagy a fertőtlenítendő kidobóba helyezzük. Ezután a tonometer végét a leírt módon 5 percre behelyezzük az előzőleg már egy órája fűtött sterilizátor alsó furatába. Ha ezután nincs időnk az eszköz lehűlését megvárni, merítsük a tonométer talpát 1 percre 50 ml steril élettani konyhasóoldatba 1 cm mélyre. A műszerre rátapadt sósvíz lecsepegtetése vagy óvatos lerázása után a tonometer újból használható. Irodalom 1. Thygeson, P., Stone, W. Jr. : Epidemiology of inclusion conjunctivitis. Arch. Ophth. 27, 91 —122 (1942). — 2. Thygeson, P. : The epidemiology of epidemic keratoconjunctivitis. Tr. Amer. Ophth. Soc. 46, 366—385 (1948). — 3. Cockburn, T. A. Nitovsky, H., Robinson, T., Cheever, F. S. : A study of a small epidemic. Amer. J. Ophth. 36, 1367 (1953). — 4. Radnót, M., Pajor, R. : Az első keratoconjunctivitis epidemica járvány Budapesten. Népegészségügy, 44, 145 —148 (1963). — 5. Hók, R., Wachtel, J. G., Havener, W. H. : Ultrasonic tonometer sterilization. Amer. J. Ophth. 58, 676 — 678 (1964). — 6. Moses, L. : Tonometer sterilization. Amer. J. Ophth. 60, 1102 — 1103 (1965). Ф a p к а ш Ф., X о л л о ш И., Я н ч о А.: Вирологически проверенный термостерилизатор для дезинфицирования тонометров. Е. Farkas, I. Hollós, A. Jancsó: Virologically controlled heat-Sterilisator to the sterilisation of the tonometer. B. Farkas, I. Hollós und. Á. Jancsó: Virologisch kontrollierter Hitzesterilisator für die Desinfektion des Tonometers. 24
