Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-09-01 / 3. szám
hanyatlott (rövidlátás és Szürkehályog). Szemműtét után látása javult és a műtét előtt festett képeit restaurálni kezdte, valószínűleg enyhítette a vörös és narancs Színeket, amelyek olyan alattomosan beférkőztek. Jól látszik az öregkori hatás Tizian képein is. Az Égi és földi szerelem fiatal korából való és jól látszanak az élénk, Szép színek. ,,Ámor beköti Venus szemét” c. képén a testek színe feltűnően sárga, a távoli hegyek színe piszkosszürke. Б képét 90 éves korában festette. Az öreg kornak előszeretete a hideg színek iránt összefüggésben állhat azzal is, hogy a sárgafolt helyén Sötét pigment-szemcsék rakódnak le az ideghártyán. Így Roualt öreg korában bíborszínre festette a sárgás-zöldet. Ismeretesek olyan művészek, akik egyik Szemükkel meleg-rózsaszínű tónust látnak, míg a másik Szemükkel hideg-kéket. Szemeiket asszerint használják, hogy milyen Színértékeket keresnek. A szürkehályog műtétje után az operált egyén Sokáig arról panaszkodott, hogy mindent intenzív kéknek lát. Az elszürkült lencse ugyanis elnyelte a kék sugarakat ésaműtét után a kék sugarak Szinte elárasztják az ideghártyát a többi Szín rovására. Л/onet-ró\ azt mondják, hogy fokozódó rossz Színlátását azzal korrigálta, hogy a tubusokra ráírta a színek nevét. Az impresszionizmus szemészeti vonatkozásai Az impresszionisták elhagyták a műtermet és kimentek a szabadba, mint a barbizoniak, de túl is haladták azokat, mert nemcsak tájképeket festettek, hanem ellesték és megörökítették az élet pillanatait: napfelkelte, táncosnő mozdulata, fürdés pillanata, nap, levegőárnyék mozgása stb. Jellemző rájuk az optikai törvények gondos tanulmányozása, a Színek megjelenési és ábrázolási módjainak előbbrevitele, a divizionizmus vagy pointillizmus, amelyben a szem egyesíti egységes benyomássá a pontokra feloldott Színeket és tárgyakat. A lényeg tehát az volt, hogy az impresszionista festők feladták a tradíciót és új utakat kerestek. Az irányzat képviselői: Monet, Manet, Renoir, Pissaro, Sisley, Degas, Matisse, Dufy, Derain stb. Alapvetőnek tartjuk (cit. Trevor—Roper), hogy az impresszionista festők túlnyomó többsége súlyosan rövidlátó volt — így Monet, Renoir, Pissaro, Cézanne, Derrain, Dufy. Köztük Renoir, Degas csaknem megvakultak. Pissaronak súlyos Szaruhártyabántalma is volt. A rövidlátás következtében távolra rosszul láttak, öreg korukban többeken Szürkehályog is fejlődött. Mindez természetesen rányomta bélyegét festészeti stílusukra, Trevor—Roper dolgozatában említi azt a Statisztikai adatot, amely szerint Párizsban az impresszionista festők fénykorának idején a képzőművészeti főiskolán a 128 művész, ill. tanítvány között kb. 50% volt rövidlátó és mintegySO %mesSzelátó, holott általában a népesség háromszor annyi messzelátót számlál, mint rövidlátót. Az impresszionista stílus elnevezést Monet „A napkelte impressziója” c. festményéről kapta. Ha megnézzük a képet, akkor láthatjuk a táj, a felhők, a nap teljesen elmosódott képét, ahogy azt nagyfokú rövidlátó látja szemüveg nélkül. Renoir életrajz-írója azt mondja, hogy festés közben időnként néhány lépéssel hátra lépett (kilépett a tisztánlátásának korlátozott teréből) azért, hogy a festménynek impresszionista (elmosódott, elnagyolt) kép hatását kölcsönözze. Renoir 60 éves korában is szemüveg nélkül festett, ami bizonyítja, hogy rövidlátó volt. Szeretett közelről megvizsgálni pl. gobelint, kezébe véve azt — szemüveg nélkül. Degas nagyfokú rövidlátó volt és erős eoncav lencséjű üveget viselt felnőtt korában. Ezért Szeretett inkább pasztellképet festeni, mint olajképet, mert az előbbi fogyatékos látása miatt könnyebben volt kezelhető számára. Később rájött arra, hogy ha fényképeket használ a modellről, amelyet le akar festeni, ezeket könnyebben be tudja állítani rövidlátása gyújtópontjába és élesebben látja. Végül egyre fokozottabb mértékben rátért a szobrászatra, ahol bizonyos lehetett abban, hogy tapintási érzéke mindig hű marad. Idős korában csaknem megvakult; hogy a rövidlátás előrehaladása vagy a szürkehályog miatt következett-e be, nem tudjuk, de mindenesetre érdekes összehasonlítani fiatal és idős korában festett képeit. Az egyiken a részletek csodálatos tisztasága és finomsága, a másik hasonló témájú képen pedig a teljes homályosság, elmosódottság uralkodik. Pissaro rosszlátását a rövidlátáson kívül gyermekkori gyulladásból visszamaradt szaruhártyahegek is fokozták. Több rövidlátó festőről ismeretes, hogy amikor később szemüveggel megnézték képeiket, át akarták azokat festeni, mert szemüvegen át nézve nem voltak természethűek. Nyilván nem véletlen a rövidlátók gyakorisága az impresszionista festők között, de természetes, hogy nem minden impresszionista volt rövidlátó; figyelembe kell venni viszont a stílusutánzókat is, akik nem voltak rövidlátók. 14 Szemészet 209
