Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-09-01 / 3. szám
Idős festők képei Idős festők (Rembrandt, Tizian) művein feltűnik az arc bolyhossága, ami részben a korral járó meSSzelátáSnak köszönhető, mert ennek következtében a vászon egyre homályosabb lett. Rembrandt önarcképe, amelyet 23 éves korában festett, részleteiben sok finomságot, kifinomult arcvonásokat mutat S éles ellentétben van önportréjával, amelyet 63 éves korában, kevéssel halála előtt festett , s amelyen az arc olyan, mint egy durva sárból való öntvény. Meglátás a festőművészeiben. Expresszionizmus Az eddigiekben foglalkoztunk a látás jelentőségével a festészetben. Tárgyaltuk azokat a szemészeti elváltozásokat, amelyek döntően befolyásolják a kép megfestését. Láttuk, hogyan befolyásolhatja a kép alakítását a festő meSSzelátáSa, rövidlátása, öregkori Szemelváltozása, Színérzés-zavarok Stb. Beszéltünk arról, hogy az impresszionista festők nagy része rövidlátó volt. Tanulmányozták a fény optikai törvényeit és igyekeztek azokat felhasználni a művészetükben. Igyekeztek a Színek Segítségével a fény és a térkonstrukciót összehangolni. A lapos felületeket mozgékonnyá tették fény és árnyék nélkül. A neo-impresszionizmusban Seurat, Signac létrehozták a pointillizmust vagy divizionizmust, vagyis a fényt, színeket pontokra bontották és azokat a néző szeme munkájával egyesítette egységbe. Új fejezetet jelentett a festőművészet történetében Cézanne munkássága. О valóságos optikai tanulmányokat folytatott és réezben ezek alapján, részben ösztönösen meglátta azokat a fogásokat, amelyek segítségével új irányzatot hozott létre. Cézanne utolsó éveinek (Genthon) megrendítő erőfeszítése a két, fürdőző nőket ábrázoló kompozíciója. Ezek a cézannei építkező-festészet legmagasabb ormát jelentik, ahol a ritmikusan elrendezett alakok mögül a mértan, a háromszög ijesztő szépsége dereng elő. A figurák elrajzoltak, önállóságukat elvesztve hengerekké, kúpokká és gömbökké merevedve, a mágikus háromszög ad nekik életet és értelmet. Végső elemzésben Cézanne művészete az absztrakt művészethez, a kubizmushoz vezetett. Cézanne életrajzírói mind feljegyzik, hogy technikai tudása fogyatékos volt. Nehezen és ügyetlenül rajzolt, formaemlékezete Sokszor cserbenhagyta. Általában nagy felületeket festett. Utolsó évében festett képe, a ,,Malmos táj” szinte tipikus kubista kép. A szemészeti művészettörténet adatai szerint (Trevot—Roper) Cézanne rövidlátó volt és cukorbajban szenvedett. Tudott dolog, hogy a hosszú ideje fennálló cukorbaj az esetek többségében a Szemfenéken vérzéseket, elfajulásos gócokat okozhat, amelyek, ha a sárgafolt körül helyezkednek el, torz látást idézhetnek elő. Nem lehetetlen, hogy Cézanne-nak rövidlátása és cukorbajos eredetű Szemfenéki elváltozásai voltak, amelyek megmagyarázhatják az eltorzult figurák létrehozását. Amíg tehát egyfelől művészetét jellemzi a meglátás (a tér geometriai ábrázolása), addig a henger stb. alakú figurák, elrajzolások szembajból is eredhetnek. Az utánzók (expresszionisták, kubisták) a Cézanne által kezdeményezett festői meglátást még tovább is vitték (Picasso, Braque, Kandinsky stb.). A tér kialakításában valóságos sztereoSzkópoS szerkesztést adtak. Picasso ,,Muzsikusok” c. képén a zenészek arca még frontálisan van ábrázolva, a szemek is ugyanabban a síkban vannak. A ,,Három táncoló” kópén már a testrészek irreálisak: a Szemek oldalra vannak eltolva, az egyik mell szemmé alakult át és a képen egyszerre több perspektíva látható. A kubizmusban a meglátás tehát az volt, hogy a tárgyak, alakok egyszerre több oldalról láthatók egy síkban ábrázolva. Szürrealizmus A modern művészet Szívesen dolgozik geometriai formákkal és törekszik szimbolikus ábrázolásra. Maga a szürrealizmus tervszerűen hirdeti az álomszerű, logikai összefüggésekből kiragadott képalkotást. A schizophreniások igen gyakran készítenek geometrizáló jellegű, absztrakt szimbolikus rajzokat. A szürrealizmus lényege az álomvilág. Az álmokban uralkodnak az optikai élmények és Szimbólumok. Bosch ábrája (7. kép) igen emlékeztet/fu/Avv. egyik elbeszélésére, amelyben a főhős arra ébred, hogy féreggé változott (szorongásos álombéli figura). A látomás gyakori tárgya Chagall képeinek. Így „Magány” c. képén egy rabbi ül, fehér köpenyébe burkolva alakját és fejét. Jobb kezére támasztja lehajtott fejét, bal kezében tóratekercset tart. A kép bal oldalán fehér tehén heverószik, előtte a földön hegedű és vonó, mint a békét osztó jóság jelképe, amely éles ellentétet képez a rabbi magányos, Sötét búskomorságba süllyedt alakjával. Felettük fénykoszorúval övezett angyal repül, üzenetet hozva a borús felhők mögül. A kép a maga sajátos világától megfosztott, száműzetésben élő zsidóság Sorsát jeleníti meg. A melankólia egyik legmegrendítőbb képe Picasso „Síró nő”-je. Ezt a képet abban az 210
