Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
A debreceni orvostudományi egyetem szemkliniká ja (igazgató : Kettesy Aladár egyetemi tanár) Adatok a hyalokeratopathia klinikumához és therapiájához ZAJÁCZ MAGDOLNA és SÜVEGES ILDIKÓ A cornea nem gyulladásos eredetű, az endothel és epithel károsodásával, továbbá a parenchyma megvastagodásával járó megbetegedései régen ismertek. Fuchs már 1916-ban ír erről, és különböző fajait a cornea sclerosisa néven foglalja össze. A secundaer csoportba tartozó esetek okaként iridocyelitist, luxált lencsét, glaucomát, műtéti beavatkozást (hályogműtét, iridectomia) említ. Barthelmess lencse-inplantatio után észlelt hasonló elváltozást. A szaru oedemája és a hám alatti bulla-képződés az endothel művi eltávolításával is kialakítható ( Pavfique ). E különböző eredetű, de ugyanazt a klinikai képet mutató elváltozások legáltalánosabban elfogadott elnevezése keratopathia bullosa. Cogan és más szerzők véleménye szerint a keratopathiák létrejöttének mechanizmusa a következő: Az endothel károsodik, e miatt a csarnokvíz belép a cornea stromájába. Ezáltal megnő az osmotikus nyomás. Az epithel fokozott mennyiségű vizet vesz fel a praecornealis filmből, ezért bullák képződnek. Ezen kézenfekvő elmélet szerint tehát a keratopathiák közvetlen oka a cornea megzavart víz — és elektrolyt — háztartása. Az endothelt károsító ok azonban sok minden lehet. A keratopathiák nagy csoportjából kiemelhető egv gyakorlati szempontból nagy jelentőségű, jól definiálható forma, amelyet a többiektől el lehet és el kell különíteni. A bullosus keratopathiák e formája olyan aphakiás szemeken jön létre, ahol a csarnokban consistens üvegtest helyezkedik el. A kórkép kialakulhat sértetlen membrana hyaloidea mellett, amikor a csarnokba domborodó corpus-hernia érinti a szaru hátsó felszínét. Okozhatja azonban komplikált corpus hernia is, amikor a membrana hyaloidea megszakadása után a consistens üvegtest kitölti a csarnokot (Vannas). A továbbiakban néhány eset bemutatása kapcsán e formáról óhajtunk beszélni. A keratopathia bullosa elnevezés szerencsésnek mondható ugyan, mert az elváltozás lényegét kifejezi (nem gyulladásos eredet, hám-bullák mint főtünet), az aetiologiára vonatkozólag azonban semmi tájékoztatást nem nyújt. A Lisch által ajánlott hyalokeratopathia elnevezést (továbbiakban hkpa) éppen ezért óhajtjuk eseteink kapcsán alkalmazni, mert ez utal az aetiologiára, és ezáltal is jobban körülhatárolható a kórkép. Meg kell jegyeznünk, hogy elkülönítését már mások is szükségesnek tartották, Schreck pl. a keratopathia vitreogenes elnevezést alkalmazta. A corpus jelenlétének szerepét hangsúlyozza Vucicevic, Lindley és Schmith, Stocker, Reese és Lange is. A legáltalánosabban elfogadott álláspont szerint az üvegtest nyomása, illetve a cornea hátsó felszínével való összetapadása okozza és tartja fent az endothel károsodását s ezzel kapcsolatban az osmotikus viszonyok megváltozását. Ez szerintünk is elfogadható álláspont, azzal a megszorítással, hogy az üvegtest kizárólagos mechanikai szerepe nem magyarázza teljesen a kórkép kialakulását és lefolyását. Nagy valószínűséggel chemiai factorok is szerepet játszanak. Első esetünk részletesebb ismertetését azért tartjuk indokoltnak, mert ez irányította rá a figyelmünket erre a kórképre. Ezenkívül a lefolyás typusosnak mondható és pontosan ugyanolyan, mint Fuchs 1916-ban leírt esete. 1. F.B. 72 éves férfi betegnél egyik vidéki kórház szemészeti osztályán kétoldali hályogműtétet végeztek. Több mint két évvel a műtét elvégzése utón klinikánkat ke-109
