Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
A Debreceni Orvostudományi Egyelem Szemklinikájának közleménye (igazgató : Kettesy Aladár) A hyalokeratopathia pathomechanismusa szövettani vizsgálatok alapján SÜVEGES ILDIKÓ és ZAJÁCZ MAGDOLNA Klinikánkon az utóbbi időben több olyan esetet figyeltünk meg, ahol hályogműtét után a szaru gyulladás nélküli elszürkülése jött létre azért, mert az üvegtest elérte a szarut vagy lapszerint hozzátapadt. Miként ismeretes, ilyenkor kialakulhat a hyalokeratopathia néven ismert kórkép. Eseteink klinikai lefolyásáról és a therapiás kísérletek eredményeiről már beszámoltunk (Zajácz és Süveges). Valamennyi esetben jellemző volt a szaru duzzadása, először a hátsó harmad, majd az egész szaru elszürkülése, az epithel cvstikus degeneratiója, hámalatti bullák megjelenése, a corpus teljes vagy részleges összenövése a szaru hátsó felszínével és a retrocornealis membrán kialakulása. Négy esetben az iris részlegesen hozzánőtt a szaru hátsó felszínéhez. Gyógyszerelésünk kapcsán több ízben végeztünk perforáló vagy lamellaris keratoplastikát. Hét perforáló és öt lamellaris keratoplastica alkalmából eltávolított szaru került szövettani feldolgozásra. A szövettani képek analízise alapján igyekeztünk betekintést nyerni ezen több szempontból még mindig rejtélyesnek látszó kórkép oktanába, pathomechanismusába és biochemiájába, hogy támpontot nyerhessünk a megelőzésre és a helyes therapiára vontkozóan. Anyag és módszer A szövettani vizsgálathoz az anyagot a következőképen készítettük elő: Részben fagyasztott fixálás nélküli, részben négy százalékos formaiinban fixált fagyasztott, részben Serra-fixálóban fixált és Apáthy szerint celloidin-paraffinba beágyazott anyagból különböző vastagságú (4 mikron—15 mikron) metszeteket készítettünk. Festésük hematoxilin-eozin, azán, van Gieson, orcein festésekkel t örtént. A szénhidrátok kimutatására aleiánkék-PAS kombinált, toluidinkék és astrablau festést végeztünk A toluidinkék 0,1°0-os vizes oldatát használtuk. Festés előtt több ízben szulfatáltunk a PEARCE által leírt Kramer és Windrum módszere szerint. Fehérjekimutató eljárások voltak: Tetrazoliumkék és ninhydrin-Scbiff reactiók. Acridin-Orange és flavofoszfin festés után az anyagot luminescens mikroszkópban vizsgáltuk. 7. ábra. Lamellaris keratoplastikával eltávolítón szarurészlet. Az egyenetlen lefutású hám alatt látható a jellemző „felrakodás". A stroma rostjaiban kisfokéi degeneratio. (Hematoxilin-eozin festés) Eredmények A megbetegedés különböző időpontjában operált betegek szarujának szövettani képe a degeneratio súlyosságától függően változott. A keratectomiával eltávolított lamellaris cornea-részben a hám egyenetlen lefutást mutatott, helyenként 3—4, máshol 7—8 sorban láthatók a hámsejtek (1. ábra). A basalis réteg sejtjeiben mitosis, néha degeneratiós jelek figyelhetők meg. A stratum spinosum sejt-102
