Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-06-01 / 2. szám
A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató : Kettesy Aladár egyetemi tanár) Adatok a rácsos degeneratio hisztokémiájához SÜVEGES ILDIKÓ Az öröklődő szaruhártya degeneratiók között a rácsos elfajulás (Haab— Dimmer) ritkán fordul elő. Szövettani feldolgozásuk viszonylag kevésszer végezhető el, mivel erre csaknem kizárólag szaruhártya átültetés után kerülhet sor. Mégis az esetek kevés számához mérten az irodalomban aránylag sok, különböző eredményeket ismertető hisztológiai közleményt találunk, mert a rácsos degeneratio pathomorphologiája körül nem alakult ki egységes álláspont. A kutatók tábora két fő csoportra oszlik. Az egyik csoport szerint a rácsos degeneratio lényege a stroma kollagénrostjainak primaer degeneratív elváltozása. A cornea idegelemei nem károsodnak vagy legfeljebb secundaer reaktív elváltozást mutatnak. A másik csoport a szaruhártya idegelemeinek laesióját tartja primaernek, szerintük a kollagenrostok elfajulása a kóros beidegzés miatt létrejövő táplálkozási zavar következménye. A kórkép első leírói észleléseiket főleg lupenagyításos vizsgálatokra alapozták, bár az elváltozás egyik első leírója — Dimmer — már 1899-ben szövettani adatokat közölt: a szaru felszínéről lekapart anyagot hyalinnak tartotta. Pontosabb hisztologiai vizsgálatokat Löwenstein végzett 1929-ben. Megállapította, hogy a klinikai képnek megfelelően egy amorph anyag halmozódott fel a szaru felületes rétegeiben. Haematoxilin-eosin és Giemsa-festéssé 1 megkülönböztetett egy eosinophil substantiát a Bowman-membrán alatt. Morpbologiai változást mutatott az epithel és a Bowman-membrán is. Klinikailag az elváltozást fájdalom kísérte, a szaru érzékenysége csökkent és a betegek trigeminus I. és II. neuralgiában szenvedtek. A neurogén theoriát Pillát alapozta meg. A betegség magyarázatánál feltételezte, hogy a finom rácsrostok kórosan degenerálódott idegek, a csomós homályok pedig a megbetegedett idegek hatására keletkezett kóros szöveti reakciók. Vrabec neurohisztológiai methodusokkal talált elváltozást a Schwann-sejtekben és az idegekben. A fenti szerzők vizsgálatait alátámasztja Wolter és Henderson, akik ezüstözéssel kimutatták, hogy a stromában előforduló tipikus vonalak degenerált és hyalinizált cornealis idegek. A szaru-kollagén és az elasztikus rostok primaer degeneratióját tartja a betegség lényegének Fuchs, aki a stromában felhalmozódott degeneratiós terméket hyalinnak találta. Szerinte az idegekben kóros elváltozás nincs. Szintén hyalint tudott kimutatni a csomócskákban Franceschetti és Babel is. A legtöbb szerzővel ellentétben Frayer és Blodi különbséget talált a subepithelialisan és parenchymában levő degeneratiós termékek között Mallory- és Masson-féle trichrom festéssel. Dark és Thomson vizsgálatai szerint a rácsos degeneratio okát a szarukollagén kóros elváltozásában kell keresni. Az amorph anyag belsejében vannak ugyan reticulin festéssel festődő finom fibrillumok, ezek azonban az alapanyaguktól megfosztott kollagén-rostok fibrillumainak felelnek meg. Jones és Zimmerman csak a stroma degeneratióját tartja a betegség specifikus elváltozásának. A hám és a Bowman-membrán degeneratio ja a többi familiaris degeneratiónál is megtalálható. A substantia propriában levő termékből savanyú mucopolysaccharidát alciánkékkel nem tudtak kimutatni. 72