Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)

1966-06-01 / 2. szám

Seiteiberger és Nemetz hisztofizikai és hisztokémiai vizsgálatai szerint a rá" esos degeneratio lényege a szaruhártya kollagén-rostjainak disseminált amyloid degeneratiója a substantia propria felületes rétegében. Az amyloidban szubmik­­roszkopikusan rendezett protein és polysaccharida csoportok vannak. A poly­­saccharidák jelenlétét hisztokémiailag igazolták. 1. táblázat. A calád öt generációjának élő tagjait (összesen 50 személyt) megvizsgálva. 14 typusos rácsos degeneratióban szenvedő egyént találtunk, (fekete körrel jelzett) Klinikánkon két évvel ezelőtt jelentkezett egy beteg, aki elmondta, hogy család­jának több tagja rosszul lát. A család ötven tagját megvizsgáltuk. Észleléseinket az 1. táblázatban foglaltuk össze. Egyik testvérén 1958-ban végeztünk keratoplasztikát. Az eltávolított szaruhártyából Bauer végzett szövettani vizsgálatokat és 1959-ben közölte eredményeit. Az ötvenkét éves férfi beteg anamnaesisében elmondja, hogy nyolc éve romlik a látása mindkét szemén. Négy év óta olvasni sem tud. Általános anamnesise negatív. Status praesens : Visusa j. o.: 0,15, b. o.: 0,04. A pupilla tágítása után a látás j. o.: 0,4-re, b. o.: 0,15-ve. javul. Ophthalmometerrel irreguláris astigmiát találunk mind­két oldalt. A szemhéjak bőre laza, táskásán alácsüng a pillaszőrök vonaláig. A bulbaris conjunctiván tágult erek, a limbusban kissé tágult hurokhálózat. A szaruhártya rés­lámpás képe tipikus rácsos degeneratiót mutat. A cornea felszíne egyenetlen, szurkált. A centrumban kb. 3 mm átmérőjű tömött szürke homály van. Laterálisán gyűrűalak­ban áttetszőbb rész, melyben visszaeső fényben a parenchyma elülső harmadában el­helyezkedő rácsszerű, kettősen fénytörő képletek és pontszerű homályok láthatók. Et­től laterálisán szürke gyűrű helyezkedik el, mely a pararenchyma felső rétegére terjed. A cornea széli részei tiszták, átlátszók. Eredőzés nem látható. A cornea érzékenysége normális. Trigeminus I., II., III. kilépési helye nem nyomásérzékeny. A bal szemen keratoplasztikát végeztünk, és a kivett korongot szövettanilag meg­vizsgáltuk, hogy megpróbáljunk választ kapni az irodalomban vitatott kérdésekre. Az eltávolított corneából részben fixálás nélkül 15 mikron vastagságú fagyasztott, részben 4 óráig 4 %-os neutralis formaiinban fixált fagyasztott, részben pedig 6 mikron vastagságú paraffinba ágyazott metszeteket készítettünk. Általános hisztológia me­­thodusként haematoxilin-chomotrop 211-, Asán-, van Gieson-, Wassserblau-orceinkom­­binált-, és A'TVfs.s'on-trichom Goldner által módosított festést használtunk. A következő módszereket alkalmaztuk. Szénhidrát kimutatásra : Bitte-i—Oíeson-methodust blok­kolási eljárásokkal kiegészítve, metachromasiás módszereket, mint toluidinkéket thionin hyase-emésztéssel, és kisegítő festésként, az alcinkék 1%-ob vizes oldatát. Lipoidok kimutatására sudán fekete В és coffein benzpirén reakciókat végeztünk. Fehérje reakciók a következők voltak : Alloxán—Schiff-neotetrazólium és benzi­­din reakciók. Amyloid kimutatására kongóvörös és cresylibolya festést használtunk, vese­­amyloidosis kontroll mellett. A normális idegrostokat Nagy J.-fóle supravitalis methy­­lenkék módszerrel mutattuk ki. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom