Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-06-01 / 2. szám
A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kettesy Aladár) közleménye Retinitis centralis atrophicans esetei [SÜVEGES ILDIKÓ és DARABOS GYÖRGY A retinitis centralis atrophicans kórképét először KuTint írta le 1900-ban. Négy esetet figyelt meg, melynek aetiologiájában trauma szerepelt. Két esetben centrális scotomát és látásromlást, két esetben fokozatos látásromlást és látótérszűkületet észlelt. A szerző a maculában У2—'/з papillányi vörös foltot írt le, ugyanitt lyukképződést is talált, mely olyan volt, mintha lyukasztóvassal ütötték volna. Szerinte a hátsó pólus retinitise jön létre trauma hatására, ami centrális szövetatrophiához vezet; az atrophizált retina alól a chorioidea tűnik elő. Trauma és egyéb aetiologia nélkül létrejövő spontán esetekben — melyek főleg idős korban találhatók — a kiserek arteriosclerosisát tételezi fel. Haab tizenkét esetet írt le ugyancsak 1900-ban. Szintén lyukképződést talált, kilenc esetben az anamnesisben trauma szerepelt. A spontán eseteket lueticus eredetűnek vélte. Véleménye szerint a vörös maculafolt az áttűnő chorioidea. Az erős functioromlás a macula pusztulásának következménye. Fuchs szintén trauma után észlelt hasonló elváltozásokat a maculán. ' Reis ugyanezt a kórképet neuroretinitis albuminuricanál látta. A lyukképződést illetően az a véleménye, hogy azt minden esetben „hydrops” előzi meg a hátsó póluson, ha spontán vagy traumás eredetű is. A hydrops oka lehet mechanikus, pangás, érbénulás vagy dyskrasiás, mint arteriosclerosis, lues. Thiel szerint az ideghártya centruma, mint locus minoris resistentiae szerepel a traumás behatásokkal szemben. Lyukképződés más megbetegedéseknél is előfordulhat: Küsel diphteria után látott hasonló elváltozásokat, ami neuritis opticivel társult, Meisner esetét periphlebitis tuberculosaval magyarázza. Szerinte a spontán lyukképződés oka legtöbbször érelváltozás, vérzés vagy oedema. Nagyon ritka a retina elváltozása elektromos áram hatására, ha azonban előfordul, súlyos. Ilyen esetekben retinalis oedema és vérzések figyelhetők meg. Ezt villámsérülés kapcsán Laker és Oliver, magasfeszültségű áramütés következtében Terrien és Morax írták le. Bainbridge az arteriolák contractioját figyelte meg. A peripheriás kép hasonló lehet a traumás chorioretinitishez. Ezt villámsérülés után Yarr, magasfeszültségű áramütésnél Kramer és Robinson írták le. Laker, Busacca, Brixa, Oliver és Kramer leírása alapján a szemfenéki képben a maculáris oedema és a pigmentszemcsézettség a leglényegesebb, ritkán fellelhetők a fundus hátsó pólusán tűszúrásnyi sárgásfehér pontocskák, amit cystoid elváltozásnak tartottak. Laker és Uhthoff villám- és magasfeszültségű áram okozta sérülés után figyeltek meg ritkán előforduló opticus atrophiát. Négy esetet észleltünk ; ezek közül három traumás sérülést, egy magasfeszültségű áramütést szenvedett. K. G. 39 éves betegünk felvételkor elmondta, hogy két évvel ezelőtt teljes látása volt, amit rendőrorvosi vizsgálaton állapítottak meg. Egy éve jobb szeméhez csapódott egv vasdarab. A sérülés után észrevette, hogy a jobb szemével rosszul lát. Látása azóta kicsit javult, de még mindig nem lát úgy, mint a bal szemével, ezért kereste fel klinikánkat. Status praesens : Jobb szem külsőleg ép. A papilla színe jó, határa éles. A maculán kb. y2 papillányi, élénkvörös, környezetétől jól elhatárolt, szabályos kerek folt, felülete egyenetlen és rajta néhány pigmentszemcse található. Az elváltozás szélén sárgásszínű, a pigmentszemcsékné! jóval kisebb foltocskák helyezkednek el. Ezek benyomulnak a fovea területébe és a maculaelváltozást csillagszerűen körülveszik. A macula felett 100
