Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-03-01 / 1. szám
11 mm átmérőjű, fele vastagságban átvágott és lamellárisan lefejtett praeparátumot. A teljes ill. felezett corneát csípők segítségével kifeszítve, a hámmal borított felszínüket az optimálisnak tartott módon és ideig forró üvegpálcával megérintettük, közben a hátsó felszínen a hőmérséklet emelkedést mértünk pontosan a coagulatiónak megfelelő területen, a coagulatióval egyidőben. Méréseinket szintén vas-konstanten thermoelemmel végeztük, de a védő üvegcső nélkül, direkt kontaktusban. Ez azért volt szükséges, hogy a mérőeszköz hőkapacitása a lehető legkisebb legyen. Teljes vastagságú corneánál 2,8— 3.0 C°, félvastagságú corneánál 4,7— 5,2 C° hőmérséklet emelkedést tudtunk kimutatni. (A hőmérséklet mérés pontossága +0,2 C°) E mérések adatai is igazolják a szövettani metszetekben talált eredményeket, vagyis azt, hogy a cornea hámjával közölt magasfokú hő a corneéban károsodást nem okoz, a parenchymába számottevő mennyiségben el sem jut. Meg kell jegyeznünk még azt, hogy e kissé komplikáltnak tűnő módszer a gyakorlatban igen egyszerűnek bizonyul. Méréseket végeztünk annak ellenőrzésére, hogy a beavatkozást többször elvégző, gyakorlott kezelőorvos az optimálisnak tartott időt, illetve hőmérsékleteket a galvanométer figyelése nélkül milyen pontossággal tudja elérni. 25 mérés mindegyikénél mind a felmelegítési, mind a coagulatiós hőmérséklet a fent megadott intervallumokba esett. Klinikai beteganyagunkat gondosan megválogattuk. A beavatkozás természetéből következik, hogy csak a felületes keratitisek kezelésére vállalkoztunk. A thermocoagulatiót eocainnal történt érzéstelenítés után végeztük el réslámpa kontroll mellett. A beszűrődéseket, illetve hámhiányt fluoresceinnel festettük meg. Utókezelésként naponta háromszor chlorocid-H kenőcsös kötést alkalmaztunk a behámosodásig. A betegség fajtáját tekintve 16 kezelt és kontrollált esetünk megoszlása a következő: Keratitis dendritica .......................................................... 8 Keratitis punctata superficialis ....................................... 1 Keratitis stellata .............................................................. 1 Nehezen hámosodó cornea-erosio........................................ -5 Herpeses epilheldystrophia................................................. 1 Négy esetben többszörösen recidiváló keratitist kezeltünk, 1 esetben a szövődmény enyhe iritis volt. A betegség kezdete és a hőcoagulatio között 5 betegnél 3—7 nap telt el, semmiféle gyógyszeres kezelés nem előzte meg. A betegség fennállása 11 esetben 1 hét és 2 hónap között ingadozott, antibiotieumos, vitaminos, sőt 2 esetben többszöri abrasióval kombinált jódkezelés előzte meg beavatkozásunkat. A hőcoagulatio utáni teljes behámosodás átlagideje 6,5 nap. Leghosszabb ideig, 11 napig tartott a teljes behámosodás az iritissel kombinált keratitis dendritica esetében. A visus értékek átlaga kezelés előtt 0,29 kezelés után 3—4 héttel 0,62. Négy esetben sikerült 1,0 visust elérnünk. Egy esetben a kezdeti 0,03 látórélesség csak 0,06-ra javult. Itt azonban mély, erezett parenchymahomályok fölött keletkezett felületes fekély, melyet beavatkozásunk előtt 25 napig kezeltek többszöri abrasióval és jódecseteléssel. A behámosodás ideje 7 nap volt. A behámosodás után a betegek panaszmentessé váltak. A friss esetekben réslámpával kimutatható parenchymahomály vagy nem volt, vagy pár hétig finom, pettyezett, nem túl mély homályok, melyek localis cortison kezelésre megszűntek. A régebbi, esetleg recidiváló esetekben, ahol már eleve meglevő homályok felett lépett fel a hámhiány, a homályok megmaradtak, noha a panaszmentességet itt is rövid időn belül elértük. Recidivát 2 esetben figyeltünk meg. Külön említést érdemel epitheldystrophiás esetünk: 29
