Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)

1965-06-01 / 2. szám

a szemcseppek és kenőcsök elkészítésénél a pH állásának is. Ugyanis a könny pH-jával nem egyező, tehát 6,5—7,0 pH-tói eltérő esetekben könnyen keletkeznek deterioráló produktumok, melyek a kötőhártya fehérjéivel hapten-komplexeket képezhetnek, ígv az egyszerű irritativ dermatoconjunctivitisekből allergiás reactiók alakulhatnak ki. A pilocarpin számára a 6,9 pH a megfelelő, mert különben könnyen keletkezik ecetsav, propionsav, ammonia és methylamin. Ezen körülmény miatt közismert, hogy miotikumok gyakran tartanak fenn kötőhártya és szemhéj gyulladásokat. A cseppek preserválására használt szerek közül a merthiolat, a vechiculomok közül a methyl-cellulose okozhatnak gyulladásokat. A dermatoconjunctivitisek mikrobaallergiás formáinak kezelésénél vegyük tekintetbe, hogy gyakran szerepel staphylococcus, kísérletet tehetünk staphvlotoxoiddal. (0,01—0,02 ccm hetenként kétszer, intracutan emelkedő adagban 1,0 ccm-ig. Úgy járhatunk el, hogy az adag egy részét intracutan, másik részét subcutan adjuk 0,5 ccm elérése után.) Contact dermatoconjunctivitiseknél az antihistaminicumok adása hatástalan. A corticotropin és cortison -— bár az alapérzékenységet nem változtatja, — igen hatásos. Vírusos conjunctivitiseknél az esetleges szövetkárosodás miatt nagy óvatosságra van szükség, a steroidokat legszívesebben neomycinnel együtt rendeljük. Atropinhurutnál, ha nagyon szükséges a kezelés folytatása, adhatunk 50 mgr ACTH-t naponta.

Baktériumos, vírusos kötőhártyagyulladások egyéb formáinál, mint az inclusiós conjunctivitiseknél, adenovírusos gyulladásoknál az oculo-muco-cutan syndromákkal együtt jelentkező szemhéj és kötőhártyagyulladásoknál (Siemens-Johnson, Behfet és Reiter-kór) előtérben állhat ez allergiás komponens. Waksmann és Bullington állaton Reiter-kórhoz hasonló jellegű elváltozásokat (conjunctivitisarthritis, dermatitis, colitis) Erewd-adjuvanssal hoztak létre olyan tünetekkel, melyek embernél is előfordulnak.

Az interstitialis allergiás conjunctivitisek közé tartozik a conjunctivitis phlyctaenosa és a conjunctivitis vernalis. A phlyctaenás conjunctivitist illetően általános az egyetértés abban, hogy endogen mikrobialis allergia szerepel keletkezésében, bizonyos, hogy legfontosabb allergen a tuberkuloprotein. Amióta azonban a tuberculoticus megbetegedések általános csökkenésével a tuberkulo-proteinnel szembeni túlérzékenység is kevéssé kifejezett, azóta más bakteriális produktumok, elsősorban a staphylococcus termékei felé fordult jobban a figyelem. Nem újkeletű, hogy a phlyctaenás conjunctivitis előidézhető kísérletileg is staphylococcus érzékenység talaján szérumokkal, chemicaliákkal (tyramin), és egyéb toxinokkal. Riehtn idevonatkozó kísérletei jólismertek, melyek megerősítik azt, hogy a phlyctaena parallergiás mechanismus szerint nem specificus reactio is lehet. Nagyszámú bizonyíték van amellett, hogy mégis viszonylag gyakoribb a tuberculoallergiás aetiologia. Bjorkenheim azt találta, hogy a phlyctaenás betegeknél az antistrepto- és Staphylolysin titer magas a szérumban és hogy aktív tuberculosisnál a titerek significansan emelkednek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a beta-haemolyticus streptococcus aureus a tuberculoticus folyamatra befolyással van. Tuberculoticus alapérzékenység mellett Koch—Weeks bacillus vagy pneumococcus fertőzésnél Thygeson is talált phlyctaenát. A BCG-s vaccinálás kiterjesztése óta hazánkban Gát végzett az immimvédettség és a phlyctaena előfordulást illetően megfigyeléseket. A mechanismus még nem egészen tisztázott.

Tulajdonképpen külön csoportban tárgyalandó a conjunctivitis vernalis, mert jóllehet több körülmény szól amellett, hogy allergiás szövetelváltozásról van szó s egy allergiás conjunctivitisnél sem találunk oly kifejezetten túlérzékenységre utaló szöveti jelleget és egyéb túlérzékenységi tünetet (eosinophiliát, hízósejteket, plasmasejteket, a collagen szerkezet alteratióját, fibropapillaris hyperplasiát, Salvi szerint megszaporodott gammaglobulineket), mégis azon tények figyelembevételével, hogy conjunctivitis vernalist semmiféle antigénnél nem lehet provokálni, passiv átvitel nem lehetséges, az immunmechanismus nem bizonyítható ma még spekulatív aspectussal nézünk a tavaszi kötőhártyahurut aetiológiájának kérdésére. Axenfeld volt az első, aki az ultraibolya sugárzás szerepét hangsúlyozta és endogen anyagokkal történő sensibilisálására gondolt. Nem tisztázott a hematoporphyrin szerepe sem (Cavara, Beigelman, Pagano). Lagrange neuro-organo-vegetatív dysfunctióra gondol. Predisponálhatnak endocrin, infectiv, photodynamiás és metabolikus tényezők. Theodore úgy véli, hogy fizikális hatások pl. a meleg egy láncreactiót vált ki a multiplex allergiás készséggel rendelkező gyermekeken és szerinte talán a Selye-féle adaptatiós syndroma keretébe kell vinnünk a gondolatmenetet. Furcsa körülmény az is, hogy ellentétben a legtöbb allergiás manifestatióval, a kórkép a pubertás után szűnik meg.

A conjunctiva túlérzékenységi betegségeinek diagnosisát nehezíti az a körülmény, hogy igen hasonlók lehetnek olyan conjunctivitisek, ahol allergiáról nincs szó. Éppen ezért, ahol készség mutatkozik arra, hogy diagnosticumokkal a kötőhártyára visszük az allergent, igen óvatosnak kell lennünk, mivel a kötőhártya antigen absorbealó képessége nagy lévén az általános sensibilisálás is kifejezett lehet. Chait immunológiai utóbbi tanulmányai szerint az antigén a conjunctivába adva 10-szer nagyobb érzéke-115