Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-06-01 / 2. szám
nyitást okoz, mint a bőroltás és 100-szór nagyobb a sensibilisáló hatás conjunctivalis allergenkezeléssel szemben. Ez azt mutatja, hogy diagnosticus célból ismételten a conjunctivára vitt antigen nagy kockázattal járó heves reactiót válthat ki (Sherman, Feldman). A szaruhártya allergiás megbetegedései A cornea allergiás reactióinak klasszikus alaptényét Wessely fektette le. Az immunreactiv cornealis folyamatok tanulmányozása az utóbbi 10—15 évben igen intenzív, egyrészt mert ilyen tanulmányokra a szaruhártya igen alkalmas, másrészt lehetővé vált a kifinomult biomikroscopos módszerekkel élő állatban a gyulladásos sejtek in situ keletkezésének, a bevándorló sejtek ellenőrzésének, a precipitatiós, fluorescein és radioisotop módszerek segítségével a jelenségek követése, a histamintartalom és hízósejtek közti összefüggés, a steroidok és antitestképzés összefüggésének vizsgálata stb. A módszerek birtokában a legtöbb vizsgált kérdés az antitestképzés. A korábbi cytológiai vizsgálatok nem döntötték el azt a kérdést, hogy milyen sejtekben történik az ellenanyagképzés. Szily is csak arra utalt, hogy egyszeri antigén bevitelre — kivéve a szurcsatorna környékét — histologiai elváltozás nincs, a Wessely-fanomén megjelenése után sejtdús beszűrődés és ereződés van. Morawieczki (1956) a cornea szérumanaphylaxiás precipitatiós jelenségeit tanulmányozva az antitest limbus felőli diffusióját állapította meg, bár nem tartja kizártnak, hogy localis antitestképzés is lehetséges. Thompson, Bursuk, Burkl és Schwab stb. kimutatták, hogy cornealis immunizálás után négyszer magasabb a helyi antitesttartalom, mint i. v. immunizálás után és ellenkező az arány a szérumban. Az antigenantitest fluorescaló anyaghoz való kötésének módszere lehetőséget adott annak- tisztázására, hogy mely sejtek az ellenanvag hordozói (Mayersbach). Witmer (1941) a Coons-rnóiIszerrel elsőnek mutatta ki, hogy a szemben helyi antitest productió van s hogy az antigen és fluorescein konjugatuma a plasmasejtekben van specificus kötéssel. Többszörös antigeninjectióra plasmasejtek jelennek meg erősen basophil, illetve pyroninophil plasmával. A plasmasejtek eredetére vonatkozóan az a felfogás, hogy azok a cornealis sejtek ismert második típusából fejlődnek, de ereződés esetén kívülről is kerülhetnek a szaru állományába. Ezek szerint a corneában egy átalakulásra képes sejtrendszer van, mely az immunvédekezést szolgálja. E tények közelebb vittek bennünket a szaruhártya túlérzékenységi betegségeinek klinikai értékeléséhez. Bár a szaruhártya gyulladások nagy rész allergiás vonatkozású, azok elkülönítése a nem allergiás kórképektől nehéz. A szemhéjak és a kötőhártya betegségeinek aetiologiai felosztása szerint különböztethetők meg a szaruhártyában is anaphylaxiás, atopiás, azaz korai típusú, és kontakt vagy mikroba allergiás reactiók, melyek késői típusúak. Az atopiás és kontakt allergiás reakciók hasonlók egymáshoz, többnyire felületes keratitisek, a klinikai kép változhat az allergen töménysége, az érzékenység foka és más tényezők szerint. Bizonyos típusú antigének jellegzetes elváltozást okoznak, így pl. a staphylococcus marginalis keratitist és kifekélyesedést, a spirochaeta és tbc bacillus interstitialis keratitist idéznek elő. Az azonnali típus fő képviselője a pollen keratitis, mely felületes vagy ritkán mély gyulladás. Acut kép az angioneurotikus vagy urticaria típusú cornealis oedema. Ezeket az elváltozásokat nutritiv allergenek is okozhatják. A keratitis punctata superficialis allergica a korai típus gyakoribb képe. A késői kontakt keratitisekre vonatkozóan a szemhéj és conjunctiva betegségeinél már elmondottak érvényesek. Drogok, gyógyszerek, más kontaktans anyagok hatására keletkeznek vagy elsődlegesen, vagy a kötőhártya betegségeihez társulnak. Ennek a csoportnak jellemzésére a Pillát által leírt ekzema corneae állítható. Allergiás természetűnek kell tekinteni a gyermekkor keratoconjunctivitis ekzematosáját, melynél leggyakrabban a tuberkulotikus túlérzékenység játszik szerepet. Pathergometriás vizsgálataink szerint is igen gyakori ilyen gyermekeknél a plaeoaesthesiás allergia, de coccusos fertőzésre, chemiai mechanikai, fizikai ártalmakra kiváltott parallergiásreactió is lehet, melynek megnyilvánulási formái közismertek. A mikroba allergiás csoport reactiói lehetnek általános sensibilisálásból származó endogen keratitisek, baktériumos fokusokból, gyakran fejgócokból származó allergenek ismételt keringésbe jutásával, felületes ulceratív vagy parenchymás gyulladások és disciformis oedema. A lueses keratitis parenchymatosa Löwenstein és Elschnig szerint a megváltozott szaruhártya fehérje által kiváltott reactio. Az eredeti Elschnigféle fogalmazás a denaturált corneafehórjók szerepét illetően talán még azt a kiegészítést igényli, hogy egy járulékos faktor is szükséges, melynek hatására a corneafehérje leépül és antigénként szerepel. Esetleg arra az analógiára kell gondolni, mely Caveltinek a rheumatismus és glomerulo-nephritis eredetére vonatkozó kutatásaiból meríthető. Az experimentális cornealis anaphylaxis legújabb eredményei az eredeti Elschnigféle felfogást erősítik meg. 116
