Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
lapszemlének a jövőben jelentékenyebb tért szán, valamint gondoskodni óhajt könyvismertetésekről is. A dolgozatok szerzői közt Hirschler mellett leginkább Vidor, Willbrand, id. Imre, Torday, Feuer neveivel találkozunk. 1869-ben jelenik meg folytatólagosan Schulek bécsi assistensnek a ,, Fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana” című nagy, összefoglaló monográfiája. A következő év egyik számában Albrecht Graefe halálával kapcsolatban a nagy tudós munkásságáról Hirschler emlékezik meg igen terjedelmes és részletes beszámolójában. 1872-ben Schulek Vilmos — már mint kolozsvári professzor — válogatott fejezeteket közöl a szemészetből „Kórodai esetek” címen. Schulek egyébként nem élvezhette sokáig a kisvárosi klinikák nyugalmas életét, mert 1875-ben Lippay Gáspár halálával meghívták a megüresedett pesti tanszékre. 1881-ben Hirschler Ignác visszalép az Orvosi Hetilap szemészeti mellékletének a vezetésétől, s a lap szerkesztését Schulek Vilmos veszi át, s többféle újítást vezet be : a Szemészet terjedelmét 12 oldalnyira bővíti, a dolgozatokat ábrákkal illusztráltatja, könyvismertetési rovatot nyit (Hirschler), a külföldi folyóiratok kiemelkedőbb dolgozatait referátum formájában közli (Torday) Az eredeti cikkeket ezidőtájt Feuer Náthán, id. Imre József, Csapodi István, Ottawa Ignác, Juhász Lajos és Szili Adolf írták. 1885-ben Creniceanu közli az első magyar vaksági statisztikát, amely az 1880-i népszámlálás adatainak a felhasználásával készült. E szerint hazánkban közel 21 000 vakot tartottak nyilván, s az európai államok vaksági statisztikájában 13,3°/00-kel, sajnos, majdnem az élen haladtunk. A következő évben jelennek meg Csapodi közismert ,,Látáspróbá”-i, melyet szemészeink nagy örömmel fogadnak. 1891-ben Hirschler Ignác a Szemészet alapítója váratlanul meghalt. Hogy milyen kiemelkedő alakja volt a magyar szemészeti életnek, azt legszebben Grósz Emil nekrológja világítja meg : . fáradhatatlan munkájával olyan szemészgárdát nevelt fel, amely méltóan reprezentálja még külföld előtt is a magyar tudományt.” A szemészet tudományos művelése eközben igen magas színvonalra emelkedett. Egymás után jelennek meg a szebbnél szebb dolgozatok, esetleírások a legkülönfélébb témákról. Érdekes, hogy ez idő tájt sok szemészeti cysticercus- és pemphigus-eset közlését olvashatjuk. A balneotherapia sokkal nagyobb szerepet játszott, mint ma. A pilocarpint rendszeresen kezdik használni glaucoma ellen. A műtéteknél az erythrophleinnel kísérleteztek hosszabb ideig tartó érzéstelenség elérésére. Éveken át nagy irodalmi vita tárgyát képezte a myopia műtéti gyógyítása (Fukala-műtét). A tudományos közleményeket bírálatban részesítik, amely rendszerint dicsérő, de nem egyszer elítélő. Az utóbbiak közül feltűnően éles, helyenként gúnyos hangjával kiválik Ottawa tanár kritikája Hoór 1892-ben megjelent „Szemészeti műtéttanáról” (amely egyébként az első magyarnyelvű műtéttan). Hoór a következő számban található válaszában sokkal higgadtabb formában védekezik Ottawa vádjai ellen, s bizonyítani igyekszik állításainak helyességét, s a bíráló rosszindulatát. 1897-ben a Hetilap különfüzeteként jubileumi különszám jelenik meg (44 oldalnyi terjedelemmel) Schulek Vilmos tanárságának 25-ik évfordulója alkalmából. A bevezető dolgozatban id. Imre József „Hályogműtéti tapasztalatok” címen számol be addigi eredményeiről, melyet a hódmezővásárhelyi kórház szemosztályán szerzett közel 500 eset kapcsán. A füzet közli még Csapodi, Issekutz László, Locherer Tamás, Somogyi Zoltán, Waldmann Béla, Grósz, Blaskovics, Scholtz Kornél és Leitner Vilmos egy-egv értékes cikkét. Két évvel később, 1899-ben látnak napvilágot Schulek világhírűvé vált dolgozatai, melyben az ultraviolett sugárzás szemre való hatását s a különféle anyagok 6
