Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-03-01 / 1. szám

absorptiáját vizsgálta. A néhány évvel ezelőtt lezajlott idegösszeroppanását úgylátszik teljesen kiheverte, s ha lehet, még nagyobb ambitióval és elmélyüléssel munkálkodott, mint betegsége előtt. Irodalmilag is olyan termékeny, hogy legfeljebb Grósz Emil veheti fel vele a versenyt, aki egyébként az utóbbi évfolyamok legszorgalmasabb munkatársa.

1901-ben a szerkesztőség bevezeti a részletes külföldi és belföldi folyóiratszemlét. 20—25 folyóiratot referálnak rendszeresen. A helyszűke miatt azonban egyelőre meg kellett elégedni a cikkek és referátumok címének a felsorolásával. Hz évben tárgyalja Lettner Vilmos igen nagy alapossággal „Az újszülöttek gennyes szemgyulladásának jelentőségét”, melyben megállapítja, hogy az utóbbi évek tapasztalata alapján a megelőzésre a Crédé-f. becseppentés vált be a legjobban. De mivel ez csak intézetekben használatos — a bábák még mindig a karbolos szemkimosást végzik —, indítványozza, hogy külföldi példára nálunk is tegyék rendeletileg kövelezővé az argentum aceticum használatát. Mint tudjuk, indítványa a kormány részéről sokáig nem talált kellő visszhangra, s csak 1913-ban tette egy belügymin. rendelet kövtelezővé a Crédé-csepp használatát.

A következő évben új, konkurrens folyóirat indul meg. A „Magyar orvosok lapja” Szemészeti lapok cím alatt szintén mellékletet indít, melyet Goldzieher Vilmos szerkeszt. Az első szám 1902. március 13-án jelent meg, s a beköszöntő szerint „évenként négy szám fog mellékletül szolgálni”. A Hetilap nem túlságosan örül e rokontörekvésű vállalkozásnak, de azért udvarias formában biztosítja kollégiális szimpátiájáról : „1864 óta, tehát idestova 40 éve a Szemészet volt a magyar szemorvosok egyedüli orgánuma, hasábjai nyitva állottak mindazok számára, kik a magyar szemészeti irodalom munkásságában részt óhajtottak venni, s ha ilyen körülmények között nem is mondható, hogy az új vállalkozás szükségletet elégíti ki, mégis szívesen üdvözöljük ez új lapot, melynek nyilván nem lehet más célja, mint az, amit Hirschler Ignác 1863-ban kiadott program injában, Schulek Vilmos pedig 1881-ben, a Szemészet szerkesztésének átvételekor tűzött maga elé : ti. a szemészeti tudomány fejlesztése magyar nyelven. Ügy gondoljuk, hogy a mi irodalmunk ma inkább az erők koncentrálását igényelné, semmint azok szétforgácsolását, viszont elismerjük annak jogosultságát, hogy a közös cél érdekében új orgánumok is keletkezzenek.”

Az 1900-as évek elején a trachomaügy kerül a magyar szemészeti problémák középpontjába. Mind több és több erre vonatkozó dolgozat jelentik meg, a képviselőházban interpellációk hangzanak el, s bár Széli Kálmán miniszterelnök válasza szerint ,,. . .a trachomás megbetegedések száma nem mutat emelkedést. . a trachoma elleni küzdelem hathatósabbá tételét minden oldalról egyre sürgetik. 1902-ben Scholtz Kornél megírja a „Trachoma gyógyításának történetét”. A következő évben a kormányzat is belátja, hogy a trachoma terjedésének a meggátlására erélyesebb intézkedésekre van szükség, s az eddigi, valamint az újonnan kibocsátandó rendeletek minél szakszerűbb kivitele céljából Grósz Emilt kinevezik trachomaügyi kormánybiztossá.

Az 1904—1905-ös esztendőkben a Szemészet mind külalakjában, mind szerkesztésében jelentős változásokon esik át. Először is 1904-től kezdve az eddigi quart forma helyett octáv formában jelenik meg. Mivel az egyes számok terjedelme ezáltal 5— 6 ívnyire bővült, vastagságuk miatt nem lehetett a Hetilapban expediálni, ezért az előfizetők mint külön füzetet, külön portózva kapták. Másodszor Schulek a szerkesztői tisztét megosztja Grósz Emillel, aki így a lap irányításában is aktív részt kap. A 41. évfolyam (1904) eredeti munkáiból Siklóssy tanulmánya tűnik ki, melyet a látásélesség mértékegységére vonatkozólag írt. Ezen kívül a közlemények zöme a szemklinikák és szem-7