Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
Hirschler Ignác BARTÓK IMRE 1864-ben indította meg az Orvosi Hetilap mellékleteként Hirschler Igvác a ,,Szemészet” c. folyóiratot. Az időben a Lippay Gáspár vezetése alatt álló szemészeti tanszék és klinika — vezetőjének maradisága következtében — elzárkózott a haladó szemészeti diagnosztikai és terápiás módszerek bevezetése elől. A modern eljárásokat nem az arra hivatott szemészeti klinikán, hanem igen sokszor gyengén felszerelt kórházakban alkalmazták. Az a tény, hogy végül mégis tért hódíthattak, nagy mértékben azon szemorvosok nehéz, küzdelmekkel teli munkájának köszönhető, akik a tudomány terén éppen úgy, mint világnézetük tekintetében a haladás táborához tartoztak. E tábor és a modern magyar szemészet első kimagasló alakja Hirschler Ignác volt, a Markusovszky és Balassa által irányított haladó orvoscsoport egyik legaktívabb tagja. Ebből az orvoscsoportból, melyhez többek között Semmelweis, Korányi Frigyes, Bókay és Lumniczer tartozott, indult ki a szabadságharcot követő évtizedekben minden kezdeményezés a magyar orvostudomány és egészségügy fejlesztése érdekében. Markusovszkyéк áldásos befolyása Hirschlerre kétségtelenül igen jelentős tényező volt a hazai szemészet fejlődése szempontjából. A haladó orvosok támogatása tette lehetővé, hogy Hirschler Ignác a maga szerény lehetőségei mellett meghonosítsa hazánkban a modern szemészet eredményeit. Hirschler Ignác 1823 márc. 5-én Pozsonyban született. Előbb Pesten, majd Becsben tanult itt is avatták orvossá. 1846-bnn a bécsi szemészeti kórház másodorvosa volt Rosas mellett. 1847-ben három hónapi olaszországi tartózkodás után Párisba megy, ahol Desmarres segéde lesz, azonkívül tíruby laboratóriumában is segédkezik. A Desmarres mellett eltöltött három óv igen hasznos és gyümölcsöző volt számára. Itt ismerkedett meg a XIX-ik század feltörekvő szemészeti tudományának legújabb vívmányaival, operatív technikájával, itt gyakorolta be magát az akkori szemészeti műtevés minden fajtájába. Itt ismerkedett meg Európa akkori nagy szemklinikáinak Párisba látogató vezetőivel, akikkel eszmét cserélt s akiktől sokat tanult. Jól megtanult franciául s e nyelven előadásokat is tartott. Mint az ,, Autobiographisches Fragment” c. később megjelent könyvében leírja, erősen rokonszenvezett az azon időben kitört párisi forradalommal, de mint külföldi, nem vett részt az utcai harcokban. 1849-ben hazatért Pestre. Hirschler pályája kezdetén szerte az országban még dúsan arattak a szemészettel foglalkozó kuruzslók s a hályogszúr ók, akik hihetetlen tudatlansággal és vakmerőséggel kínozták a szembetegeket. Az országot az országos szemorvos járta keresztül-kasul s több-kevesebb sikerrel szürkehályogot operált. Az országos szemorvos, Lippay Gáspár kapta meg a szabadságharc után az egyetem szemészeti tanszékét, akinek a szemészet XIX-ik század első felében történt hatalmas átalakulásával nem sikerült lépést tartani. A fénytörés és alkalmazkodás tana, a szemtükrözés, a Graefeféle operatív eljárások nem találtak benne követőre. A XIX-ik század első felében európaszerte kialakult elméleti és operatív szemészeti tudomány képviselője hazánkban egyedül Hirschler volt. Az ő munkássága magasan a szemészeti klinika munkássága felett állott. 1851-ben magántanárságért folyamodott, de kérését visszautasították. (Ez időben a pesti egyetemen — a fennálló szabályrendelet értelmében — csak к at holikus orvosokat habilitáltak. A protestáns. Markusovszky sem lehetett
