Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
jött be. Négy napos gyógyszerkihagyás is elég volt arra, hogy a tünetek, ha enyhe formában is, de újra jelentkezzenek. További napi 10 тд-оя prednisolonkezelésre azonban teljes gyógyulás következett be. Egy hónap múlva már naponta csak egy tabletta prednisolont adtunk még három hétig. A kezelés befejezése óta már eltelt négy év anélkül, hogy recidivát észleltünk volna, s így nyugodtan tekinthetjük betegünket gyógy altnak. A helyes diagnosist megtalálni és megfelelő therapiát alkalmazni nem volt könnyű és hosszú időbe került. A betegség legfontosabb három tünete az exophthalmus, a szemhéjoedema és chemosis, valamint a szemmozgászavarok és az oedema papillae ugyanis inkább daganat gyanúját keltik. Offret 1939-ben megjelent monographiájában írja, hogy a myositis ocularist legtöbbször csak enucleatio vagy exenteratio orbitae után sikerült tisztázni, amit téves, retrobulbaris tumor diagnosis miatt hajtottak végre. A daganat gyanúját még csak megerősíti az arcüregben kimutatott lágyrész-árnyék, amit nemcsak mi találtunk, hanem az irodalomban közölt esetek nagy százalékában is leírtak, anélkül, hogy okát sikerült volna tisztázni. E félrevezető tünetek játszhatták a döntő szerepet abban, hogy még a kérdés nagy szakértőinek (Papst, Mertens és Esslen) betegei közül is egynél az orbita-basis és az arcüreg megnyitása, egynél Krönlein-műtét és egynél az orbitatető transcranialis megnyitása után sikerült csak a kórképet tisztázni. Papst, Mertens és Esslen szerint a betegségnek két formája ismeretes. Az egyik az exophthalmussal járó, a másik az ún. oligosymptomás ocularis myositis. Az első formának három főtünete van. /. Exophthalmus, 2. Szemhéji oedema conjunctivalis belöveltség és chemosis. 3. Változatos szemmozgászavarok. Az oligosymptomás formánál exophthalmus nines, a betegség sohasem terjed rá az uveára és az optikusra. Jellemzőek viszont a változatos szemizomparesisek és kettősképek, melyek néha az orbitára localizálódó fájdalommal és enyhe kötőhártyabelöveltséggel járnak. A kórkép első formája - ahová esetünk is tartozik teljes jólét közejiette, hirtelen fellépő félodali exophthalmussal, ptosissal és szemhéjoedemával kezdődik, amihez igen változatos, multiplex szemizomparesis társul. A kötőhártya belöveltsége, chemosisa, a fénykerülés és könnyezés, gyulladásos betegségre utalnak, csakúgy mint a hirtelen fellépő heves szemgödri fájdalom, amihez levertség, szédülés és néha subfebrilitás társulhat. A betegség amilyen gyorsan jött, épp oly gyorsan el is múlhat, hogy azután ugyanazon vagy a másik szemen hasonló tünetek közepette recidiváljon. A folyamat kevés kivételtől eltekintve az orbitára loealizálódik és a látást nem rontja. Papst és munkatársainak 3 esetében azonban amaurosis keletkezett, atrophia nervi optici következtében. Minden valószínűség szerint betegünket is csak az idejében adott prednisolon mentette meg a megvakulástól, hiszen a kezelés megkezdésekor csak szeou. látása volt. Adams és Papst egy-egy esetben a betegség uveára való ráterjedését is észlelték. A diagnosis nem mindig könnyű tisztázására két fontos módszer áll rendelkezésünkre. Az egyik az elektromyographia, mellyel elkülöníthetjük a paresis neurogen vagy myogen eredetét. Az ép izom ugyanis nyugalmi állaő. ábra. A beteg állapota Icát nappal a predn isolon kezelés megkezdése után 46