Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-03-01 / 1. szám

A réде-ni (R. N. К., Maros-Magyar Autonóm Tartomány) Rajoni Kórház Szemészeti

Osztályának közleménye

Új, vértelen eljárás a dakryocystitis chronica megoldására

FKIEDJIANS LAJOS

Az idült könnyezés gyakran észlelt jelenség, melyet a legtöbb esetben a könnyutak elzáródása hoz létre. A szaruhártyát borító könnyek a látást nagymértékben elhomályosítják s ha a kórkép egyoldali is, a binocularis látást akadályozza. A könny orr járatnak könny ezést okozó beszűkülését vagy teljes elzáródását leggyakrabban a könnytömlő gyulladása idézi elő. Ritkábban játszanak szerepet daganatok, polypusok, idegen testek, fracturák stb. A fertőzött könnytömlő a szemre nézve veszélyes, gennyes gócot képez, ami sok bajnak lehet a forrása.

A legrégibb időktől napjainkig számos módszerrel igyekeztek a könnytömlő gyulladásait meggyógyítani.

Ma már, a rendelkezésünkre álló vizsgálati eljárásokkal, a könnyelvezetést akadályozó elváltozások oka nehézségek nélkül megállapítható.

Sokkal bonyolultabb azonban a kórkép megoldása. Régebben a könnytömlő kiirtásával és az orrcsont részleges eltávolításával orrjáratot készítettek (Blaskovics) vagy a könnytömlőt csak részlegesen eltávolítva, annak megmaradt felét a csontki metszés útján szabaddá tett orrnyálkahártyával igyekeztek compressio segítségével összehozni (Toli). Az utóbbi eljárás sem járt kellő eredménnyel, ezért később varratokkal tökéletesítették (К uhut, Ohm, Dupuy- Dutemps). Egyesek a ductus nasolacrimalist átvágták, előbbre helyezték és a könnytömlőbe öltött fonallal azt a könnycsontba és az orrnyálkahártyába készített nyílásba húzták (Fazekas, Slock). Mások a Toti-féle műtétet endonasalisan végezték, hogy a beavatkozás külső nyomait elkerüljék. (Pólyák, West). Az utóbbi időben a legtöbb szerző azonban mindinkább a kevesebb roncsolással járó intubátiós módszereket részesíti előnyben. Különböző fémekből és műanyagokból készült csövekcséket helyeztek a könnyorrjáratába és jó eredményekről számolnak be. Moóldon vitallium-, Rolf, Jackson, és Hruby protoplast-, Értei és Scharf supramid-, Krasznov polietilén- és metimetacryl-, Stallard, Thomas, Bietti, Brudet és Dejean pedig polietilén-csövet használt.

A fenti törekvéseket figyelembe véve, az általunk ajánlott eljárás lényege, hogy az anatómiai viszonyok megtartásával s ugyanakkor az esztétikai szempontok érvényesítésével, minden szakorvos által könnyen és gyorsan elvégezhető egyszerű módszerrel szüntessük meg a ductus nasolacrimalis elzáródását.

Előkészítés. Gennyes ectasiás könnytömlők esetében mindenekelőtt 1—2 napig fertőtlenítő oldattal könnytömlő-mosásokat végzünk.

Érzéstelenítés. Beavatkozás előtt az alsó kh. zsákba 1- 2 csepp 0,5%-os dicaint és 1—2 csepp l°/00-es adi’enalint cseppentünk. Ezután 1%-os novocainoldattal pár csepp l°/00-es adrenalint szívunk fel és átmossuk a könnyzacskót. A steril szondákat 0,5%-os dicainba mártjuk és ezzel biztosítjuk a csaknem teljes fáj dalom mentességet.

Technikai megoldás. Az alsó könnypontot szondával kitágítjuk Ezt követően 4. sz. Bowman-szonda végét merőlegesen a könnypontra helyezzük és behatolunk a canaliculus kezdeti részébe. Az alsó pillaszélet hüvelykujjunkkal temporalisan megfeszítjük, hogy a canaliculust egyenesebbé tegyük. A szondát a pillaszél irányába süllyesztjük és óvatosan a tömlő csontos faláig előretoljuk. Majd a szondát eltávolítva, a kitágított könnycsatornába az általunk készített üreges, drénnel ellátott szondát vezetjük be. A pilla feszítését meg37