Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
szüntetjük, a szondát függőlegesre emeljük és a könnytömlő csontos fala mentén a ductus nasolacrimalisba vezetjük. Az egész műveletet úgy végezzük, hogy megtartsuk az anatómiai viszonyokat és hogy minden álútképzést elkerüljünk. Rendszerint, kis ellenállás leküzdésével, zökkenésszerűen bejutunk az orrüregbe, az alsó orrkagyló mögé. Ekkor a szondából a drént eltávolítjuk és helyébe egy műanyagszálat (poliamid) vezetünk be. Amennyiben a szál az orralapba ütköznék, a szondát kissé felfeléhúzzuk és így a szál akadálytalanul a garat felé tolható. Kis tompa horoggal, az orralapon, az orr medialis fala mentén, a horog hajlatával felfelé behatolunk mélyen az orrba, majd a horgot, a temporalis oldalra billentve, könnyedén kihúzzuk : a horog rendszerint magával húzza a műanyagszálat (amennyiben nem, a művelet megismétlendő). A szálat az orr hát mentén felvezetjük a homlokra és ott kis leucoplasttal rögzítjük, az alsó könnypontból kacs-szerűen az orr felé irányított másik végével együtt (1. ábra). Kezelés. A szálat eleinte naponta, majd 2—3 naponként mozgatjuk, a szemhéjszéllel párhuzamos irányban, oly módon, hogy a könnypontot ne sértsük. Vékony kanüllel a szál mentén a tömlőbe hatolunk és penicillin -f -j- hydrocortisonos oldattal azt átmossuk. A befecskendezett folyadék bősé‘gesen ürül a műszál mentén a garatba, ill. az orrba (használhatunk természetesen más antibiotikumot is, a könny tömlő flórájának megfelelően). Az átmosások célja a könnytömlő gyulladásos állapotának megszüntetése, valamint a ductus nasolacrimalis epithelisatiójának elősegítése. A szálat 2—3 hét múlva távolitjuk el, aszerint, hogy a könnytömlő elváltozása catarrhal is vagy eetasiás gennyes gyulladás volt. Ez az idő bőven elegendő ahhoz, hogy a gyulladás meggyógyuljon és a ductus teljesen behámosodjon. A beavatkozásra alkalmazott üreges szonda egyszerűen előállítható egy lumbal-punctióra használatos, 80—100 mm hosszú és 1,20 mm átmérőjű trocar módosításával, oly módon, hogy annak hegyes végét levágjuk s az így nyert hengeres szonda végét finoman lecsiszoljuk, a benne levő drénnel együtt, hogy a szövetek sérülését elkerüljük (2. ábra). A szálnak az orrból való kihúzására szolgáló kis horog hossza 5 mm (3. ábra). Eljárásunkat eddig hat esetben alkalmaztuk, különböző aetiologiájú dakryocvstitisekben, melyek mindegyikében a könnyorrjárat elzáródása 8—22 hónap óta állott fenn. Mindezekben jó és tartós eredményt értünk el és hosszabb megfigyelési idő alatt a kezeltek teljesen panaszmentesek maradtak. Kis módosítással az eljárás sérült könnycsövecskék egyesítésére is alkalmazható. Ilyen esetekben a könny csövecske csonkokon átvezettet szondával csak a tömlő csontos faláig haladunk s a szonda eltávolítása után a műszál felett a csövecskét egyesítve a szálat a seb gyógyulásáig a szemhéjon rögzítjük. 1. ábra 38
