Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-03-01 / 1. szám

jelentéktelen, az ideghártya peripheriája alig érintett, bár kóros voltát az adaptometriás görbe is jelzi, addig a fiatalabbnál kifejezetten csökkent fnnctiok (visus, látótér, sötétadaptatio, ERG) mellett nagyjából ékalakú symmetricus retinaleválás és foramen - kéj >zó'dés észlelhető. Hogy betegünk ideghártva-elemelődése mikor keletkezett, ill. mikor vált nyilvánvalóvá nem tudjuk, mert jellegzetes panaszokat nem okozott és a gyermek egyébként is mint kancsal amblyop beteg volt nyilvántartva, kinek gyengébb látását a

ója. ábra

5/b. ábra

I I 1- _ Mingo

ö/c. ábra

nagyfokú refractios zavar is indokolta. Az ablatio nem falciformis jellegű és egymagában nem is fogható fel hereditaer retinaleválásnak (Heine). Azt gondoljuk, hogy a genetikusán beteg ideghártya, mely egyik testvérnél csupán maculadegeneratioban manifestálódott, a másiknál a szemkehely záródási vonalában is — a congenitalis colobomákhoz hasonlóan — károsodott. Ennek az embryonalis és egyben hereditaer zavarnak következményei a macu-32