Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
kedik a szemfeszülés, mert sötétben a pupilla kitágul és keskeny csarnokzug esetén azt mechanikusan elzárja. Schmerl és Steinberg szerint a sötétség hatására a hypophysisben tensiót emelő anyag, az ún. hyperpiesin keletkezik, amely neurovascularis úton intraocularis congestiót hoz létre, vagyis szerintük a sötétség hatása retinohypophysaer reflex útján emeli a szemfeszülést. Saját kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy mi történik akkor, ha a reflexet valahol megszakítjuk. Volt olyan esetünk, amelyben a szemfeszülés a sötétség hatására minden egyes alkalommal 20 Hgmm-ről 60 Hgmm-re emelkedett. Ha előzetes retrobulbaris novocaint vagy TEAB-ot injiciáltunk, akkor a ggl. ciliare bénítása következtében a pupilla kitágult, tehát a mechanicus helyzet romlott és mégis a sötétség hatására a szemfeszülés nem ugrott ki, jóllehet a másik szemen emelkedett. A retino-hypophysaer reflexben tehát kikapcsoltuk az efferens központot, a ggl. ciliarét és ezáltal a sötétség szemfeszülést emelő hatása elmaradt. A ggl. ciliare Kiss szerint kétféle typusú sejteket tartalmaz, éspedig az osmiummal feketére festődő chromophil sejteket, valamint az osmiummal nem festődő chromophob, fehér sejteket. Kiss vizsgálatai szerint a fekete sejtek a neurovascularis jelenségek szolgálatában állanak. Vizsgálataink szerint iridektomia után a fekete sejtekben retrograd úton degeneratio történik és ezért van az, hogy iridektomia után gyakorlatilag soha többé roham nem jön létre, mert degenerálódtak a ggl. ciliare neurovascularis elemei. A sötétség hatására másképp viselkedik glaukomásokon az ún. photovasomotor reflex is, ahogy azt osztályomon volt munkatársam, Forgács dr. kimutatta. Vizsgálta 50 nem gl. egyénen az ún. cold pressor testet és azt találta, hogy sötétség hatására az esetek nagy részében a vérnyomás kiugrás kisebb lett. Glaukomásokon ellenkezőleg a sötétség hatására a vérnyomás kiugrás nagyobb lett. Ilyen körülmények között tehát a sötétségnek glaukomásokon úgy szemfeszülést, mint vérnyomást emelő hatása is van neurovascularis reflex útján. Glaukomásokon vagy glaukoma jelölteken a szemfeszülés állandóságát biztosító homeostaticus reflex zavart szenved. Szépen mutatta ezt ki Kalfa az ún. elastotonometriás reflexszel. Vizsgálatai szerint a Maklakoff f. applanatiós tonométerrel mérve az intraocularis nyomást, azt mindig magasabbnak találta, ha emelkedő súlyokkal mérte. Szerinte ez a jelenség azért észlelhető, mert a tonometrizálás hatására a csarnokvíz összenyomhatatlan lévén a szemfeszülés emelkedik. Ezt az emelkedést a neurovascularis reflex csökkenteni igyekszik : a szemfeszülés emelkedés nem több mint 12 Hgmm. Ha a reflex zavart szenvedett, akkor a szemfeszülés kiugrás túllépi a 12 Hgmm-t és ez glaukoma dispositiót jelent. A glaukoma klinikumában a legújabb haladást a tonographia jelenti, amelynek segítségével mérni tudjuk a csarnokzugi ellenállást és ezáltal biztosítani tudjuk a gl. simplex korai diagnosisát. Az eljárás elve az, hogy a tonometert 5 percig a szemgolyón tartjuk 5,5 g súllyal megterhelve. Ezen idő alatt a tonometer saját súlyánál fogva kinyomja a szemből a céarnokvíznek egy részét a csarnokzugon át és így az 5. perc végén a szemfeszülés csökken. Ez a csökkenés mintegy 3 scalarész differentiát jelent normális csarnokzugi ellenállás esetén. Ez átszámítva Moses és Becker táblázata szerint, megadja a ,,C” értékét, amely 0,15 felett normalis, 0,10—0,15 között határesetet jelent és 0,10 alatt fokozott csarnokzugi ellenállást jelez, tehát a gl. simplex legkorábbi stádiumát. A határesetben érdemes meghatározni a Po/C értéket, ami ha több mint 100, akkor az gl. mellett szól. Mindezt meg lehet határozni a közönséges Schiötz-f. tonometerrel, de még pontosabban meghatározható az electromos tonometerrel, a tulajdonképpeni tonographfal. 303
