Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
adagolás kapcsán az előzőleg normális tensio emelkedhet és glaukomás állapot fejlődhet ki. Ezt saját megfigyeléseinken kívül Francois, Laval és Collier, McLean, Lijo Pavia és Woods 1960 előtti megfigyelései is bizonyítják. A cortisonkezelés kapcsán fellépő tensioemelkedés a szer kihagyása után általában rendeződik. A cortisonkezelés kapcsán fellépő tensioemelkedést policarpin nem befolyásolja. A tensio normalizálódása csak a cortison elhagyása után jön létre. Ugyanebből a korszakból ezzel ellentétes megfigyelésekről is beszámoltak, így Colombi, Michaud és Forestier, valamint Tillett, akik corticosteroidok hatására tensioemelkedést nem észleltek. Linner és Wistrand eredményei nem egyértelműek. Linner megállapítja 1963-ban, hogy adrenalectomia csökkenti az intraocularis nyomást nyulakon. Ezzel megerősíti Radnót 1944-ben közölt hasonló kísérleti adatait és Furusawa i,9-56‘-ban közölt megfigyeléseit. Ezzel lényegében ellentétben negatívak a corticosteroidokkal végzett vizsgálatai. Ennek az eredménynek egyik oka a szerző technikájában keresendő. Lényegében Bárány methodikájával dolgozik, aki érdekes pharmakológiai kísérleteihez altatott állaton tonographiás methodust használt. A nyomást a csarnokba „belőtt” tű segítségével registrálja. Egyrészt ez utóbbi körülmény megváltoztatja a physiológiás keringési viszonyokat, másrészt a methodika miatt igen alacsony nyomásviszonyok mellett dolgozik. Nyilván való, hogy egy bizonyos szint alá semmiféle módszerrel nem lehet csökkenteni a nyomást. Valerio, Carones és De Poli cortisonkezelésre kifejlődött 3 glaukomaesetet közöl. A nyomásemelkedés 1 hónap vagy több évig tartó adagolás után léphet fel gyulladásos, illetőleg pangásos tünetek nélkül. A néha igen magas tensio nyitott zug mellett észlelhető. Korai szakban a cortison elhagyására a tensio normalizálódik. Elhanyagolt esetben excavatio fejlődik ki, cortison elhagyására sem csökken a tensio és műtét válik szükségessé. Alfano további 3 esetet közöl. Armaly 2 esetben észlelt dexamethasone hatására tensioemelkedést. Vizsgálatai szerint dexamethasone helyi alkalmazása emeli a normális szemfeszülést, nagyobb mértékben az idősebb korosztályban. További vizsgálataiban azt is megállapította, hogy glaukomás egyéneken a dexamethasone okozta nyomásemelkedés nagyobb, mint normális szemen és ez a különbség a glaukomás hypotensio kezelésével nem befolyásolható. Lerman parenteralis steroid therapia kapcsán észlelt tensioemelkedést. Orma továbbá Vannas és Sewanljung további eseteket közölnek. Shevalev ACTH és cortison i. m., subconjunctivális és subcutan adagolásával végzett kísérleteket és megállapította, hogy megfelelő nagyságú adagokkal jelentős tensioemelkedést lehet előidézni. Kétségtelen, hogy az irodalmi adatok alapján Goldmann közlésének volt a legnagyobb hatása. Ennek egyik oka Goldmann nagy tekintélye, másik oka azonban kétségtelenül az, hogy noha Goldmann hangsúlyozta, hogy a felnőttek primär glaukomája esetén mindig a következőről van szó : ..ein krankes Auge in einem kranken Organismus. . . megjegyzi, hogy „in vielen Fällen von Glaukom bei jüngeren Leuten fand man endokrine Störungen, besonders im Hormonalsystem des Genitalapparates”, de egyébként írásaiban általában a szem anatómiai viszonyaival és vizsgálati methodikákkal foglalkozik. Érhető, hogy az Egyesült Államokban tartott előadásai és az ott megjelent Steroid-glaukoma címet viselő közleménye az amerikai kutatókat e kérdés felé irányította. Briggs és Asheville 2 esetet ismertet. A steroid-glaukoma kérdésével részben már közölt, részben még folyamatban levő vizsgálataikban behatóan Bernstein és munkatársai foglalkoznak. 48 általános betegség (arthritis rheumatica, bőrbetegségek) miatt corticosteroidokkal kezelt betegnél systematikus vizsgálatokat végeztek (Bernstein és Schwatz) tonographiával, 295
