Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Szemklinikája (Igazgató: Dr. Radnót Magda egyetemi tanár) A steroid-glaukomáról EADSÓT MAGDA A hormonok és az intraocularis nyomás közötti összefüggés felismerése ifj. Imre József érdeme. Több mint negyven esztendeje, hogy kitűnő klinikai megfigyelései alapján megállapította, hogy egyes endokrinológiai kórképekben és a hormonszint physiológiás ingadozásai kapcsán az intraocularis nyomásban változások észlelhetők. Kimondta azt is, hogy a glaukoma aetiológiájában belső secrétiós működészavaroknak szerepük lehet. Ez a felismerés olyan korszakban született, amikor nem volt tonographia, nem volt aplanátiós tonometer és gonioskop, sőt tisztán előállított hormonok sem voltak. Elsősorban magyar és francia szerzők számos olyan kazuisztikai megfigyelést és kísérletes vizsgálatot közöltek, amelyek alapján kialakult az a vélemény, hogy a belső secrétiós mirigyek és az intraocularis nyomás között összefüggés van. Ennek ellenére elsősorban német tankönyvek és kézikönyvek még a legutóbbi időkig is rendkívül tartózkodóan kezelték e kérdést, noha közlik az e területre vonatkozó közleményeket. Kiérezhető a szövegből, hogy nem hisznek ezekben az összefüggésekben. Velhagen a „Sehorgan und Innere Sekretion” című könyvében részletesen foglalkozik a kérdéssel, de lényegében nem talál bizonyítékot arra, hogy hormonális glaukoma előfordulna. Leydheclcer megállapítja, hogy helyi „dispositio” fennállása nélkül belső secrétiós eredetű glaukoma nem fordul elő. Néhány év óta e területen változás észlelhető. A corticosteroidoknak a therápiába való bevezetése olyan tömeges hormonkezeléshez vezetett, hogy szükségszerűen nagyobb számban észlelhetők hormonális eredetű tensiováltozások, illetőleg glaukoma. Az Arch, of Ophthalmology szerkesztője szükségesnek látta, hogy szerkesztőségi cikkben foglalkozzék a steroid-glaukoma kérdésével és a glaukomakutatás új korszakának kezdetét látja e felismerésben. E cikkből kiderül, hogy e kontinensen Goldmann amerikai útja keltette fel és irányította a figyelmét a steroid-glaukoma problémájára. A steroid-glaukoma problémája gyakorlati és elméleti szempontból is iényeges kérdés. Az igen kiterjedten használt steroid hormonok veszélyt jelentenek a szemre és az intraocularis nyomás keletkezésére vonatkozó kutatás új útjait nyitják meg. Az Európai Szemorvostársaság athéni kongresszusán 1960-ban Francois ismertette egy 35 éves nő esetét aki conjunctivitis vernalis miatt locális cortisonkezelésben részesült és glaukomája fejlődött ki. 65 hgm-ig terjedő tensioingadozások és látótérkiesés lépett fel. A beteget meg kellett operálni. Ez esetben az előzőleg ép bulbuson fejlődött ki a glaukoma. Klinikánkon Brooser ugyancsak ép szemen ACTH hatására észlelt tensioemelkedést a könnymirigyben és a bőrön fellépett sarcoidosis kezelése kapcsán. Ezek a megfigyelések akkor különös figyelmet nem keltettek, pedig ezeken kívül különböző szembetegségek cortisonkezelése kapcsán tensioemelkedéseket már közöltek. Ismeretes, hogy az uveitisek kezelésében a cortison és származékainak bevezetése nagy változást hozott. E kérdésnek az irodalma igen kiterjedt. Kétségtelen, hogy tensioemelkedéssel járó uveitisekben, sőt a Posner— ÄcAümmcwm-syndromäban is az uveitissel járó izzadmányképződés gyors felszívódása tensiocsökkenéshez vezethet, tehát a cortison és származékai a secundár glaukomát megszüntethetik. Az is bizonyos azonban, hogy cortison -294
