Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
vei ellenkező fáradságos utazásra, lépcsőjárásra kötelezzük. Az eredményesen operált társadalmi biztosítottakat tekintsük 2—3 vagy ha kell még több hónapon át ,,fekvő beteg”-nek. Milyen műtéti eljárással tudjuk a leválást legnagyobb valószínűséggel megelőzni ? Határozott választ erre nem adhatunk ; az idevonatkozó irodalom is inkább bizonytalanná tesz. Vannak, akik a műtétnek a priori ellenzői. Tagadhatatlan, hogy míg tanácsainkkal, utasításainkkal alig vagy egyáltalán nem árthatunk, addig az aktív megelőzésnek nem várt súlyos következményei is lehetnek (secundár lyukak, húzó kötegek, vérzés stb.). Éppen ezért mindig a legkíméletesebben kell beavatkoznunk. Saját tapasztalatunk a felszínes diathermiát helyezi első helyre. Macula-folyamat esetén amnionbeültetéstől nemegyszer jó eredményt láttunk. Volt rá eset, hogy a szemfenéki kép, a retina állapota alapján a lamellaris resectio volt a kínálkozó megoldás. Sajnálatos, hogy a világszerte alkalmazott photocoagulatióval még nincs tapasztalatunk. Nagymértékben szolgálná a megelőzést, ha a leválásban szenvedők százait operáló intézeteink mielőbb rendelkeznének photocoagulatorral. Befejezésül megkíséreljük az ideghártyaleválás megelőzésére — anyagi megterheléssel nem járó — módszert ajánlani. Helyénvalónak látszik első lépésként intézményesen odahatni, hogy 1. ideghártyaleválást szenvedett betegek, 2. szemfenéki elváltozással járó nagyfokú rövidlátók meghatározott időközökben (3—6 hónap) rendszeres szemorvosi ellenőrzésben részesüljenek. A vizsgálatok eredményéről, feljegyzések (rajzok) készítendők. Célszerű, ha ezen ellenőrzések olyan szemosztályon történnek, melyek leválás elleni műtéteket rutinszerűen végeznek. Nem túlzott remény, hogy ily módon az ideghártya leválását sok esetben megelőzhetjük, illetve idejében és eredményesebben gyógyíthatjuk. Az élő szervezet reakciói, különösen kóros állapotban, legfeljebb megközelítően számíthatók ki előre. Páros szervek, miként a szem, mind az ártalommal, mind a gyógyítással szemben gyakran hasonlóan, olykor megegyezően viselkednek ; viszont ennek cáfolatával is találkozunk. Az ideghártyaleválás megelőzésének kényes kérdéséhen konzervatív vagy aktív ténykedésünket illetően csakis esetenként — alapos vizsgálat, észlelés, az összes körülmények (a beteg kora, idegállapota, foglalkozása stb.) mérlegelése alapján — dönthetünk. Ehhez kívántunk szempontokat szolgáltatni. Összefoglalás Felsorolja a szem kóros elváltozásait és mindazon körülményeket, melyek ideghártyaleválást okozhatnak, ill. a fenyegető ablatiót előre jelzik. A nagyfokú myopia mellett a retina és üvegtest degeneratiói jelentős szerephez jutnak. Egyik szem ideghártyaleválása esetén a másik szem hasonló megbetegedése elég nagy valószínűséggel várható ; megelőzésére van lehetőség. Lyukképződés leválás nélkül preventív műtét indikációja lehet. Tárgyalja aphakia, továbbá sérülések kapcsán a megelőzést szolgáló tennivalókat. Külön említi a recidiva elkerülését. Preventív műtét esetén a legkíméletesebb beavatkozást ajánlja. Mondanivalóit esetek rövid ismertetésével és színes ábrákkal dokumentálja. Végül a megelőzés érdekében a veszélyeztetett szemek általános érvényű ellenőrzésére tesz javaslatot. Нонаи T.: Предохранение отслоения сетчатой оболочки. Автор перечисляет все обстоятельства и патологические изменения, глаза, которые могут вызывать отслоение сетчатой оболочки и которые предварительно показывают на отслоение. Кроме большой степени миопии играют в нём значительную роль 292
