Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Kukán Ferenc egyetemi tanár) Késői phakogenetikus uveitisek extracapsularis hályogműtét után KUKÁN FERENC 1962-ben a Magyar Szemorvostársaság szegedi tudományos ülésén ismertettem az extracapsularis hályogműtét után fellépő iridocyclitis-nek egy eléggé jól körülírható, ritka formáját 10 beteg részletesebben vizsgált kórlefolyása alapján. Leginkább azt találtam feltűnőnek, hogy zavartalan lefolyású műtét után, jó látással gyógyult és addig békés szemben a subacutan fellépő iridocyclitis rendkívül hosszú idő elteltével kezdődött. A leghosszabb ,,lappangási” idő 39 hónap, a legrövidebb 6 hónap (1—1 eset) a többi egy és három év között volt. Egy-két évvel a műtét után az iridocyclitisnek természetesen számos oka lehet. Betegeink között volt diabeteses, illetve rheumás és olyan is, akinél gócos eredetre gondolhattunk. A gyulladás azonban vagy dacolt a korszerű kezeléssel, vagy átmeneti megbékélés után újból és újból fellángolt mindaddig, amíg a Íencsemaradékot a tokkal együtt el nem távolítottuk. A „cataracta secundaria” extractio elhatározása nem volt könnyű, mert a pupilla területében 8 esetben csak a látást nem, vagy alig rontó vékony tok volt és az iris pupilláris széle mögül tűnt elő valamelyes kéregmaradék, melynek egy része szokatlanul fehérnek és vattaszerűnek látszott. A műtét melletti döntést megnehezítette, hogy a gyulladásnak a lencsemaradékkal való kapcsolata az első esetekben nagyon kérdésesnek látszott, és nem szívesen végezünk ilyen műtétet endophthalmitises, nemegyszer hypopyonos csarnokú szemben. Régebbi szórványos tapasztalataimnak megfelelően mind a tíz betegnek, a most már véglegesnek látszó gyógyulását, egy-két héten belül, a lencsemaradék kivonása hozta meg. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetével együttműködve 1958 óta, általunk jellegzetesnek vélt 11 esetben végeztük el a tokostól eltávolított lencsemaradék bakterológiai vizsgálatát. Ezek között 9 kórképünk volt, amelyben a kéregmaradék zöme az iris mögött helyezkedett el, és a pupilláris szél mögül tűnt elő, vagy kivonás közben vált láthatóvá kb. gombostűfejnyi, szokatlanul vattaküllemű, fehér (néha sárgás árnyalatú) része. Ennek kiemelése lehet hogy felesleges, azonban csak ebben a 9 esetben nyertük a következő vizsgálati leletet: Az identifikálásra átküldött baktérium többszöri passzálás után is 6'ram-negatív festődést mutat. Egyesével elhelyezkedő karcsú 7—8 mikron nagyságú pálcikák. Spórájuk subterminalisan helyezkedik el. A vastagfalú spórák a baktérium testének átmérőjénél nagyobbak. (Lásd a színes ábrát). A szobahőn és thermostatban aerob és anaerob körülmények között, véres és közönséges agaron egyaránt jól nő. A húslevest egyenletesen zavarosítja. Véres agaron haemolysál. A táptalaj felszínén finom hártyát képez. Indolt, acety-methyl-carbinolt nem termel. Ureásét nem képez. A gelatinát nem folyósítja. A glukoset, lactoset, maltoset, mannitot és saccharoset savképzéssel bontja. Methylvörös pozitív. A fehéregérre nem pathogen. A fent leírt morphológiai és biokémiai tulajdonságok alapján e mikroorganizmus az aerob mesophil spórások genusának második csoportjához tartozik, N. TI. Smith, ti. E. Gordon, F. E. Clark monográfiája alapján. 279
