Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-06-01 / 2. szám

leleteket kiküszöbölni. A rendőrorvosi vizsgálókban jelenleg használt és hátulról megvilágított táblák fiziológiai-optikai szempontból nem megfelelők, s az élűiről megvilágított táblákhoz képest változóan eltérő értéket adnak.

Sze müve gerössé g

Erre vonatkozóan tudni kell, hogy myopia esetén, ha a látásélesség egyébként jó, a 6—8—10 dioptriás szemüveg viselése nem rejt magában különösebb veszélyt, mert minél erősebb a concav üveg, hasábos hatása folytán annál nagyobb látóteret biztosít viselőjének. Erős üveg esetén attól sem kell tartani, hogy a vezető nem viseli, mert hisz nélküle alig lát valamit.

Nagyobbfokú hypermetropia, de főleg aphakia esetén a convex üveg viselése az ún. Comberg-f. gyűrűs scotoma révén bizonyosfokii látótérkiesést okoz, mely balesetveszéllyel járhat. Ezért +6,0 dioptriánál erősebb üveg engedélyezése nem kívánatos. Hályogoperáltaknak a látása pedig gépjárművezetés szempontjából csak kontaktlencse-viselés által tehető biztonságossá. Külső hályogszemüveggel az említett látótérkiesés miatt a vezetés nagy óvatosságot igényel, ezért csak különleges és indokolt esetben engedélyezhető.

A kontaktlencse gépjárművezetéshez való használatának a tiltása ma már teljesen időszerűtlen, hiszen az összes szemüvegféleségek közül a vezetéshez legalkalmasabb korrekciós eszköz, mivel a látóteret nem szűkíti, nem eshet le és nem párásodik. Korszerű kivitelben pedig általában napi 8—16 órán keresztül zavartalanul viselhető.

Színérzés

A nagy, nyugati biztosítási statisztikák átvizsgálása kapcsán megállapítást nyert, hogy a balesetokozók között a színtévesztők aránya nem nagyobb, mint százalékos arányuk a populációban. Nagyon kevés adat van az irodalomban arra is, hogy a színtévesztés bizonyíthatóan a baleset oka lett volna. Emellett az a tény, hogy a nyugati országokban sokmillió olyan színtévesztő közlekedik hosszú idő óta, aki balesetet sohasem okozott, amellett szól, hogy nincs akkora jelentősége a vezetésben, mint amekkorát eddig tulajdonítottunk neki. A színtévesztés a közlekedósirányító lámpáknál nem jelent különösebb hátrányt, mert a jelzés értelmét az égő lámpa helyzetéből, valamint a forgalom áramlásának az irányából is meg lehet állapítani. A sorompó- és egyéb különleges jelzőlámpák formajelzéssel való kombinálása pedig már folyamatban van, miáltal felismerésük súlyosabb színtévesztők részére is rövidesen biztosíthatóvá válik.

Mindezek ellenére csatlakozva a nyugati közlekedés-szemészeti szakértők általános véleményéhez — igen fontosnak tartjuk az első orvosi vizsgálat alkalmával a kötelező színérzésvizsgálatot. Fontos ugyanis hogy a színtévesztő tudatában legyen fogyatékosságának, mert a tapasztalat szerint ez esetben sokkal nagyobb körültekintéssel figyeli a színjelzéseket, illetve a forgalom erre bekövetkező reakcióját. Mivel a színtévesztés az életben egyébként semmiféle panaszt, vagy a munkahelyen zavart alig okoz, e fogyatkozás igen sok egyénnél a gépjárművezetői alkalmassági vizsgálaton derül ki először.

Bár a nyugati országokban és az NDK-ban az ,,A” kategóriát kivéve bármilyen színtévesztéssel vagy színvaksággal lehet vezetni, véleményünk szerint a színérzószavar legsúlyosabb formája a Protanopia olyan természetű, hogy még kellő figyelmet feltételezve is balesetveszélyes lehet, ezért ezeknek a közlekedésben való részvételét nem tartjuk kívánatosnak. A színérzésvizsgálatot egyébként az I. fokú véleményező szerv végezhetné, de 6 csak arra szorítkozna, hogy kiszűrje a jó színlátásúakat. A színtévesztőket pontosabb színérzésvizsgálat céljából erre a célra kijelölt szemészeti intézetekbe küldené, ahol őket Nagel-f. Anomaloscoppal pontos és részletes színérzésvizsgálatnak vetnék alá. A véleményező szerv a visszaérkező lelet alapján döntené el, hogy a színtévesztés mértéke szerint adhat-e jogosítványt vagy sem. Ha a színtévesztés csak olyan jellegű, hogy az előírások alapján a jogosítvány megadható, akkor is a színtévesztés tényét és diagnózisát célszerű volna a jogosítványba is bevezetni, s á színtévesztés tényének, valamint annak tudomásulvételét, hogy a jelölt esetleges balesetokozása esetén a színtéveszt'ésre mint enyhítő körülményre nem hivatkozhat, aláírásával igazoltatni. A későbbi, időszakos ellenőrzővizsgálatok alkalmával a színérzésvizsgálat megismétlésére nincs szükség, mivel e fogyatékosság veleszületett és végleges, s a korral nem változik.

A színérzés szűrővizsgálat jelenlegi módszere a rendőrorvosi vizsgálókban nem megfelelő, mert az ún. „Egységes készülék” tökéletlen s e célra alkalmatlan. A színtévesztést a gyakorlatban csak bizonyos színcserélő táblák segítségével lehet gyorsan és aránylag pontosan megállapítani. Ezek közül a szovjet Rabkin-i. táblákat megfe117