Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
A régebben igen elterjedt perimeteres vizsgáiul és Hirschberg cornealis reflexkép módszere az esetleges у-szög miatt nem olyan pontos, mint a hasáb-takarás is eljárás, amelyet 5 m-re és 1/3 m-re szokás elvégezni. Az objectiv és subjectiv kancsalsági szöget synoptophorral is lemérhetjük. — A különböző eljárások többé-kevésbó eltérő quantitativ eredményt adnak. Synoptophoros méréssel az ún. műszer-convergentia (Instrumentenkonvergenz) miatt, amit a közeire nézés érzése vált ki, az esotropia szöge többnyire nagyobb, az exotropiáé pedig kisebb lesz, mint hasábos eljárással mérve. A deviatio meghatározása secundner és tertiaer szemállásokban is elengedhetetlen a kancsalsági szög esetleges változása miatt. Meg kell figyelnünk az A- és V-syndromát. Az oldalsó és ferde irányú tekintésben változó szög nem-eoncomitáló kancsalság jele, itt a verticalis eltérést kell főként figyelembe venni. A Hess—Lancaster-féle ernyő-vizsgálat, amely különben igen jó diagnostikai eljárás, kancsaloknál a suppressiós scotoma miatt sokszor csődöt mond, s ilyenkor a szemmozgásokat inspectio alapján kell megítélni. A Hering-féle utóképvizsgálát az utolsó évtizedben rutin eljárássá vált. E vizsgálattal a két macula eredeti tériránya még akkor is megtartott lehet, ha a természetes nézés idején már átrendeződött. A helyes utókép kedvező prognostikai jel a normális correspondentia helyreállása szempontjából. A vizsgáló módszerek kapcsán rövid említést tennék az electromyographiáról. Ez az értékes electrophysiologiai eljárás a szemészetben csak 10 éves fejlődésre tekinthet vissza, de már eddig is értékes ismereteket hozott. Jelenlegi formájában még nem rutin klinikai vizsgáló módszer. Az EMG az ún. motoros egység (idegszál + véglemez -fizomsejt) bioelectromos tevékenységét potentialingadozás formájában regisztrálja. Az ingadozás kvalitásai szolgálnak alapul a megállapításokhoz. EMG-val sikerült igazolni az activ divergálás létezését, a szemizmok synergiáit és antagonismusait, a reciprok beidegzést. A pathologia területén az EMG lehetővé teszi a neurogen és myogen szemizombénulások elkülönítését (ami klinikailag sokszor nem sikerül), a supranuclearis bénulások megkülönböztetését a nuclearisoktól és infranuclearisoktól. A Graefe-féle ophthalmoplegia externa internuclearis progressiváról Papst és Esslein e módszerrel derítették ki, hogy nem a hídbeli mozgató magvak degenerációja, hanem izomeredetű baj. Több Duane—Türk syndromáról kitűnt, hogy a reciprok beidegzés zavaráról : az antagonisták cocontractiójáról, illetve egyes esetekben abnormalis izomsynergiákról van szó. Az ocularis myastheniát némelykor csak EMG segítségével lehet a sclerosis multiplextől elkülöníteni. Az EMG állítólag prognostikai útmutatást is adhat pl. peripheriás bénulás esetében a reinnervatióra vonatkozóan, amikor ennek még klinikai jele nincs. 7. Kezelés A kezelés célja a kancsalsági sensoro-motoros elváltozások megszüntetése. Az első lépést, az üvegrendelést az előzőkben már ismertettem. Ha a rendelt üveg hatására netán párhuzamos szemállás jönne létre, távolra és közeire egyaránt, rendszeres ellenőrzés még e kedvező esetben is szükséges. Míg ui. a kétszemes látás nem stabilizálódott, mindig számíthatunk kisebb-nagyobb visszaesésre. a.) Occlusio és takarás Monocularis kancsalság esetén, második lépésként — a két szem látáskülönbségéhez mérten — occlusiót (szemelzárást), vagy kisebb amblyopiánál üvegtakarást alkalmazunk a szemüveghordás mellett. Excentrikusán fixáló kisgyermekeket kb. 3—4 éves korig rögtön közvetlen occlusióval látunk el (a jó szemen), e kor felett pedig a szokásos invers occlusio — az excentrikusán fixáló szem zárásának — eredménye szerint járunk el. A jó szem korai elzárása szinte kivétel nélkül eredményes, ha követ-, kezetesen viszik keresztül. Az excentrikusán fixálók pleoptikai kezeléséről (utókép-, illetve euthyscop-kezelés) Pajor kartárs fog beszámolni. Ezen eljárásokkal mi idő hiányában ritkábban foglalkozunk. Alkalmas esetekben /,4.5,9-ben leírt, ún. innervatiós eljárásunkkal és kb. 1 éve a Korchmáros-féle réses szemüveggel próbálkozunk. A jó szem occlusióját mindaddig kell fenntartani, míg a két szem közt a látáskülönbség jelentős, ezután a takarásra lehet áttérni. A takarás alternáló kancsalság esetén is helyénvaló a másodlagos hibás kapcsolat oldására a spontan gyógyulás, vagy a műtét idejéig. Mivel a takaró üveg általában nincs valami jó lelki hatással, igyekszünk a műtét időpontját minél előbbre hozni. b) Az orthoptikai kezelést, ha a kétszemes kapcsolat helyes, a diplopia kiváltásával kezdjük intézeti és otthoni kezeléssel. Hibás kapcsolat esetén a két maculát egyszerre stimuláló gyakorlatokat végzünk s az ezek közötti időben a fixáló szemet takarjuk. Ha a helyes kétszemes perceptio, majd a fusionálás kialakul, úgy ennek szélességét igyekszünk növelni otthoni gyakorlatokkal stereoscopban. Intézeti gyakorlatban párhuza-112 T
