Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
mos szemállásúvá lett, vagy kb. .5° maradék-kancsalsággal rendelkező gyermekek négyes csoportokban a Molnár Kálmán féle orthostimulatorral kezelhetők. Hasonló, bár sok tekintetben eltérő eljárást vezetett be Starkiewicz is. Accommodativ esotrop esetekben, ha a corrigáló üveg és kezelés hatására az esophoria 1—3°-ra csökkent, megpróbáljuk az üveget fokozatosan gyengíteni, nehogy a teljes correctio alatt ellazult accommodatio később convergentia-gyengeségre vezessen. Ha viszont a kétszemes látás jó ugyan, de a fusioszélesség nem elegendő a kis maradék-szög kompenzálására, úgy az üvegre hasábot csiszoltatunk, hogy a kétszemes látást megőrizhessük. Ha kisebb verticalis eltérés is van, resultans prismát rendelünk. Ha kialakult fusio mellett az egyik szem látása valamivel gyengébb maradt, vagy suppressiora hajlamos, enyhén homályosító ún. „rastert” viseltetünk a jobban látó szem üvegjén, miáltal a jobban látó szem kópélessége a másik szem javára csökken. Mindezeket természetesen ellenőrzés mellett végezzük. c) Mütéti kezelés Mindannyiunknak égető kérdése, hogy mikor és milyen műtétet végezzünk. Igyekszem az irodalmi állásfoglalások és saját tapasztalataink alapján — amennyire lehet — erre némi választ adni. A műtéttel általában csak a conservativ kezelés mellett visszamaradt, lehetőleg a corrigáló üveg alatt távolra mórt kancsalsági szöget igyekszünk megszüntetni. A műtét a betey korától függetlenül akkor időszerű, ha a teljes üvegcorrectio félévi viselése után még kancsalság áll fenn, illetve ha monocularis kancsalság esetén a visuskülönbség takarás által már kiegyenlítődött és alternálás állt be, vagy pedig, ha a kancsalító szemen további látásjavulás már nem remélhető. A műtét idejéig tartó takarástól várhatjuk, hogy a mechanikai párhuzamosítás után a sensoros állapot is normalizálódik. Arra nézve, hogy mely izmokon és milyen mértékben operáljunk, műtét előtt inkább csak az első kérdést lehet eldönteni. Sok függ ui. attól, hogy feltárás után találunk-e szalagkötöttséget, contracturát stb. Közismert, hogy azonos műtét viszonylag nagyobb eredményt ad friss kancsalságban, fiatalokon, változó vagy nagyobb szögű kancsalságban. Bizonyos szabályt azért mégis fel lehet állítani a műtét fajtáját és mértékét illetően. A műtét neme függ a kancsalság typusától. Ha a deviatiót a convergentiadivergentia egyensúly zavarának tekintjük, akkor feltehetjük, hogy a két componens közül vagy az egyik gyenge, vagy a másik túlteng. Más az eljárás az olyan deviatióban, amely távolra és ezzel együtt többnyire felfelé is nő, mint az olyanban, amely közeire (és rendszerint lefelé is) fokozódik. — Ha pl. az esotropia távolra nő, akkor feltehetően gyenge a divergáló tehetség és mivel e működésben a külső egyeneseknek van activ szerepük, ezek erősítő műtétjei megkönnyítik a széttérítést. Ha az esotropia közeire nagyobb, úgy convergentia-túlsúlvt kell felvennünk, ami a belső egyenesek túlműködésére vezet, következésképp a belső egyeneseket gyengíthetjük : hogy milyen mértékben, arról még szólok. A tekintési távolság szerint változó strabismusokban azért kedveltek az ún. symmetrizáló műtétek (pl. kétoldali külső egyenes-erősítés), mivel egy-egy izmon nem kívánnak nagyobb csonkítást s utóbb az operált izom irányába tekintéskor kevésbé zavarják az izomegyensúlyt. Ha viszont a kancsalsági szög a tekintési irányokkal és távolsággal nem változik, vagyis szigorúan concomitáló, akkor feltehető, hogy mind a convergentia, mind a divergentia tónusa egyforma mértékben változott meg s ilyenkor helyes az egyik (lehetőleg a gyakrabban kancsalító) szemen az izompár egyik tagját erősíteni s a másikat gyengíteni. Az esetleg visszamaradó deviatiót annak természete szerint néhány hónap múlva a másik szemen hozzuk helyre. Ez a szabály egyaránt vonatkozik az összetérítő és széttérítő kancsalságokra. Távolra és rendszerint felfelé is növekvő exotropiákban (V-syndr.) a külső egyeneseket gyengítjük a divergentia-túlsúly csökkentésére, közeire fokozódó exotropiákban (A-syndr.) pedig a belső egyeneseket is erősítjük. A külső egyenesek gyengítését bátrabban végezhetjük. A belső egyenesek hátrahelyezését újabban 3—4 mm-ben maximáltuk, mert az internusoknak közeire tekintéskor van szerepük és mivel különben összetérítési gyengeség jöhet létre. A hátrahelyezós mértékét az irodalomban igen eltérőnek találjuk, aminek magyarázata a különböző technikában keresendő. Swan az ínhüvelyt eredeti helyére varrja vissza. Így végzett 5 mm-es retropositio kb. 3 mm-nek felel meg, ha az ínhüvelyt az izommal együtt helyezzük hátra. A Papolczy-féle conjunctivasubconjunctiva elongatio ugyancsak fokozza a hatást. A haránttal synkinetikus verticalis eltéréseket— különösen, ha primaer helyzetben hiányzanak — harántizom-műtét a legtöbbször megszünteti. Ha mégsem, úgy valódi verticalis eltérésről van szó, melyet az esetnek megfelelően kell megoldani. Ezért tanácsos mindig harántműtéttel kezdeni — kivéve, ha a verticalis eltérés egyforma nagy, vagy éppen nagyobb a haránteltérésnél. Végül néhány szót az 8 Szemészet 113
