Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-06-01 / 2. szám

A divergentia-excessusra, mint mondtuk, jellemző a távolratekintési exotropia, illetve a távolsággal növekvő kancsalségi szög. Csak kivételes, hogy a széttérés közeire nagyobb, ha ti. igen nagyfokú a másodlagos convergentia-gyengeség. A divergentiaexcessus leginkább alternáló.

Ami e betegek fénytörési állapotát illeti, az az irodalmi adatok és saját statisztikánk szerint is többnyire 0,5—2,0 Dhypermetropia körül van. Nagyobb myopia csak 5%-ban szerepel, 2,0 U alatti myopia pedig íö%-ban. Eszerint Donders elmélete a széttérő kancsalságra sokkal kevésbé alkalmazható, mint az összetérítőre. Éppen emiatt a szemüvegrendelésnek kisebb is a szerepe, mint esotropia eseteiben. A myopiát természetesen teljesen ki kell javítani, míg nagyobbfokú hypermetropiára a látást legjobban javító üveget rendeljük. Esetleges astigmiát corrigálni kell. Egyes szerzők emmetrop és kisfokú hypermetrop fénytörés esetén gyenge concav üveggel próbálják az accömmodativ convergentiát serkenteni s ez enyhe esetekben valóban beválhat, mint ahogy azt mi is láttuk.

Az eltérés megnyilvánulása és nagysága egyeseknél egész életük folyamán változatlan marad, de többnyire fokozódik. Ezért sokan elvetik a várakozást a conservativ kezelés lehetőségéig és korai műtéthez folyamodnak.

A periodikus exotropiák nagyobb részében a kancsalsági szög nemcsak távolra, hanem felfelé tekintéskor is nő : V-syndroma van jelen.

b) Az exotropiák másik fajtája állandó (permanens e.) : szintén vagy veleszületett, vagy később jelentkezik. A veleszületett genuin széttérések rendszerint alternálóak és távolra-közelre egyforma szögűek. Minél korábbi műtéti megoldásuk ajánlatos. Hollwich-hal egyetértve mi is 2 éves kortól operáljuk, az angolszászok már csecsemőkorban.

A később jelentkező állandó exotropia rendesen következményes : az egyik szem gyenge látásélessége miatt áll elő. Ezért többnyire monocularis. Megoldása kizárólag műtéti s a műtétnek csak kozmetikai a jelentősége.

5. A convergens és divei gens kancsalság összehasonlítása

Ha az eddigiek alapján összehasonlítjuk a convergens és a divergens kancsalságot, a következő különbségek tűnnek fel :

1. Az esotropiához viszonyítva az exotropia különböző statisztikák szerint 6— 10-szer ritkábban fordul elő.

2. Az esotropiák közt a periodikus aránylag ritka (saját anyagunkban 7,1%), az exotropiák közt igen gyakori (különböző statisztikák szerint 50—85%).

3. Az esotropiák 70 %-a monoculaiis, az exotropiáknak kb. 70 %-a alternáló.

4. Az amblyopia esotropiánál gyakori, exotropiánál ritka, inkább csak a következményes exotropiánál fordul elő. Ez nyilván az alternálással függ össze.

5. A fénytörési állapot az esotropiánál jelentős szerepet játszik : — az esetek 50 %-a accommodativ —, ezzel szemben az exotropiánál alárendelt jelentőségű : myopia csak 15 %-ban szerepel.

6. Diagnostika

Elsősorban azokkal az eljárásokkal foglalkoznék, melyek a mindennapos gyakorlatban különleges felszerelés nélkül is keresztül vihetők.

A kancsal beteg vizsgálata a szokásos szemvizsgálat menetét követi. A fénytörést gyermekeken teljes cycloplegiában mérjük meg. A látásélességet kb. 3 éves korban gyermek-visustáblákkal, képekkel hozzávetőleg már megállapíthatjuk, elsősorban a két oldal közötti különbséget. Ennél fiatalabb gyermeken tompalátás jelének vehetjük, ha a fixáló szem eltakarásakor a gyermek kedvetlenséget árul el, elhárító mozdulatokat tesz.

A szemek kölcsönös helyzetét primaer állásban (egyenes előretekintésben 5 m távolra) megtekintéssel (inspectio) kezdjük vizsgálni. Két éven aluli gyermeket inkább csak közelről, fixáló lámpa segítségével vizsgálhatunk. Takarás-nyitvahagyással állapítjuk meg, hogy melyik a fixáló szem. Beállító mozgás azonban csak megtartott fovealis fixálás esetén mutatkozik. A kancsalság szögét prisma-takarásos módszerrel mérjük meg — ezt megkönnyítik a hasáblécek. Megtartott centrális fixálás esetén a kancsalsági szöget a beállító mozgást közömbösítő hasáb erőssége adja meg.

A közömbösítő hasábbal mindjárt a sensoros állapotról, a subjectiv kancsalsági szögről is meggyőződhetünk az egyik szem elé helyezett vörös üveggel. Képelnyomás esetén — ami legtöbbször megvan — csak egy színt lát a beteg. A suppressiós scotomát kikerülhetjük, ha pl. hasábtöbbletet alkalmazunk, vagy még inkább, ha corrigáló prismát és verticalis hasábot használunk. Ilyenkor, ha a kétszemes észrevevés még megmaradt, diplopia jelentkezik és helyes correspondentiánál a képek egymás felett állnak, helytelennél pedig még paradox irányba el is tolódnak. Ha nincs kétszemes perceptio, nincs kettőslátás sem.

111