Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
A bifooalis üveg rendelésének vannak feltételei, mégpedig, hogy felső részén át távolra tekintve a betegnek párhuzamos szemállása és teljes kétszemes látása legyen, s a két szem képét kb. ugyanolyan élesen lássa, ti. képeínyomás esetén a bifocalis üveg is éppolyan hátrányos következményekkel jár a sensoros állapotra nézve, mintha üveg nélkül, szabadon hagynék a szemeket. Az aecommodativ esotropia jelentkezési ideje többségben a 2—4. életév közé esik, amikor a gyermek érdeklődése közeli tárgyak felé fordul s ez éleslátást igényel. B) A nem aecommodativ esotropiák az összeseknek másik felerészét teszik ki. Vagy veleszületettek, vagy később jelentkeznek, általában szintén az 5. év alatt. A veleszületett esotropiák vagy innervatiós, vagy anatómiai okból erednek. Innervatiós zavarnak fogjuk fel a convergentia = divergentia egyensúly eltolódását, jelen esetben a convergentia irányába. A családi anamnesis rendszerint positiv. A veleszületett esotropiák közül azokban, amelyek pl. szülési trauma okozta más szemtünetekkel, így nystagmusszal, tekintósi görccsel, vagy egyéb idegrendszeri zavarokkal járnak, a deviatio a fejlődés során inkább csökken — ellentétben az egyébként egészséges gyermekek esotropiájával, amely az alkalmazkodás igénybevételének korában inkább fokozódik. A nem traumás eredetű congenitalis kancsalságok kóroktana tekintetében Keiner vizsgálatai jelentősek (1951). Szerinte e kancsalságok késedelmes myelinisatio és az újszülött nasalis retinafelének fejlettebb volta folytán jönnek létre. A veleszületett esotropiák nagyobb része alternáló és heteronym fixatióval jár, vagyis jobbratekintéskor a bal szem fixál és fordítva. Emiatt kétoldali abducenspseudoparesist mutatnak. Pár napos takarás után kitűnik, hogy az abdukáló képesség a nyitvahagyott szemen teljessé lesz. A későbbi években jelentkező nem-accommodativ esotropiák fő oka anisometropia, vagy az egyik szem valamely organikus elváltozása. Rendesen monocularisak, ezen a szemen amblyopiával. Sok köztük a 15° körüli esotropia, a Swan által 1954-ben leírt, ún. vakfolt-syndroma, azaz a deviáló szem olyan állást vesz fel, hogy a másik szemmel fixált tárgy képe a vakfoltra essék s így gátlás nélkül sem jön létre diplopia. A veleszületett kancsalságok megoldása a korai műtét. Egyes szerzők ezen a féléves kort értik, mások az iskolás kor előtti időt. Mi általában 3 éves koron felül operálunk, kivételesen a 2. év körül. A korai műtét mellett szól, hogy a párhuzamosra állítás előmozdítja a kétszemes látás kifejlődését, — hogy meglevő hibás kapcsolat spontán rendeződhet (Lyle) —, hogy az izom és környezete anatómiai elváltozásai idővel mind súlyosabbá válnak. Ellene szól viszont, hogy ha kis maradék kancsalsággal áll is be a gyógyulás, éppúgy amblyopia következhet be. Azokban a kancsalsági esetekben, amelyek pl. anisometropia miatt következményesek, a műtét csak kozmetikai jelentőségű, kétszemes látást nem remélhetünk s így időpontja kevéssé fontos. 4. Az exotropiáк Az összes kancsalságoknak mintegy 10—12 %-át teszik ki. Az exotropia kétféle: időszakos és állandó. a) A széttérő kancsalság az esetek több mint felében (saját anyagunkban 51%) időszakos : periodikus v. intermittens exotropia. (Egyesek nagyobb arányt említenek.) Az időszakos széttéréseket — a convergentia-excessus ellenpontjaként — divergentia-excessusnak is nevezi az irodalom. A divergentia ui. általában távolranézéskor jelentkezik. Közeire — legalábbis eleinte -— rendszerint normális a szemállás és bifixatio áll fenn. Később secundaer convergentia-insufficientia állhat be, az összetérítés közelpontja kitolódik és közeire is manifestálódhat a széttérő helyzet. Subjectiv tüneteket — elsősorban diplopiát — csak kivételesen észlelnek a betegek s akkor is csak pillanatokra. Napfényben (jó látási viszonyok között) viszont gyakran dörzsölik, vagy hunyorítják egyik szemüket a gyermekek : ez az ún. Costenbader-féle jel mindig gyanús kezdődő exotropiára. A kancsalítás kezdetben csak pillanatos s mivel inkább a szabadban, távolra tekintéskor jelentkezik, többnyire elkerüli a környezet figyelmét. Anamnestikus adatok szerint az eseteknek kb. 1/3 része az 1. óv körül, 1/3-a 5 éves kor alatt kezdődik, a többi később. Mai felfogás szerint a periodikus széttérés oka a convergentia = divergentia egyensúly eltolódása a divergentia irányába ( Adler). Újabban Breinin EMG-ás úton potentialfokozódást mutatott ki a deviáló szem külső egyenes izmában, ami activ diver - gálásra utal. Addig, amíg közelretekintéskor az aecommodativ convergentia normális helyzetbe hozza a szempárt, közeire a binocularis látás is megtartott. Mivel a széttérés megjelenése és mértéke számos tényezőtől, úm. a tekintés távolságától, a figyelemtől, a hangulattól stb. függően változik, a betegek motoros és sensoros tekintetben igen tarka képet nyújtanak. A sensoros adaptálódás minden formájával találkozhatunk, még ugyanazon betegen és ugyanazon vizsgálat során is. 110
