Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
később főrendiházi tag lesz. A Főrendiházban többször felszólal, utoljára 1886-ban a trachomáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor. De minden kitüntetésnél többre becsülte Semmelweisből, Ballassából, Markusovszkyból, Baloghból, Csermákból, Bókayból és Korányiból álló baráti körét. Hirschlert a Pesti Izr. Hitközség elnökévé választották. A Magyar Orsz. Levéltárban elfekvő és 1862 évből származó egyik, Forgách magyar udvari kancellárhoz címzett - -és hivatásos besúgó által készített beadvány Hirschlert mint a forradalom iránt barátságos érzületű férfit említi. A továbbiakban az foglaltatik, hogy Hirschler „elnöki minőségben éles eszével és határozott osztrákellenes beállítottságával uralkodik az egész képviselőtestületen.” Az irat egy más helyén kiemeli, hogy ő és társai agitációs kapcsolatban állanak a Nemzeti Kaszinó és a Nemzeti Kör forradalompártolóival, és vádolja Hirschlert, hogy hitfelei között gyűjtést rendez az Olaszországban megalakult ,,Emigrációs Bizottság”-nak, tovább kötelezte magát, hogy a pesti zsidóság körében is található német elemeket kiszorítja. Hirschler a nyolcvanas évek elején az orvosi gyakorlattól visszavonult s 1891-ben bekövetkezett haláláig a szemészettel csak tudományosan foglalkozott. Schulek Vilmos, a szemészeti klinika akkori igazgatója, az 1891 nov. 13-án mondott egyetemi emlékbeszédében hangsúlyozta, hogy „mit lett volna képes Hirschler produkálni, ha nagy betegforgalmú, megfelelő segédszemélyzettel s könyvtárral ellátott intézet felett rendelkezik!” Markusovszky pedig azt írja nekrológjában : ,,Elvesztettük benne orvosi rendünk egyik kimagasló kitűnőségét, a szemészetnek, a magyar orvosi tudománynak egy előharcosát, a kultúra emelésére irányzott törekvéseinknek egy őszinte, fáradhatatlan előmozdítóját, közéletünk egy tiszta jellemű, erélyes és önzetlen bajnokát.” Markusovszky ezen méltató szavai fényt vetnek Hirschler-re, kellően megvilágítják egyéniségét s kidomborítják jelentőségét. « 4
