Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
Száz éves a „Szemészet“ Történeti visszapillantás GYÖSFIT ISTVÁN A múlt század 60-as éveiben Helmholtz, Bonders, Graefe, Arit munkássága következtében a szemészeti tudomány néhány év alatt akkorát haladt, hogy azoknak, akik orvosi képzettségüket előbb nyerték, de az orvostudomány haladásával lépést akartak tartani, a szemészetet úgyszólván újból meg kellett tanulni. Markusovszky — aki 1863-ban indította meg az ,,Orvosi Hetilap”-ot — felismervén ezen fejlődés jelentőségét, módot akart nyújtani a hazai orvosoknak szemészeti tudásuk gazdagítására, ezért felkérte Hirschler Ignácot, hogy mint szemész munkatárs vállaljon részt a Hetilap szerkesztésében. Hirschler örömmel vállalkozott e feladatra, s 1864-ben megalapította a ,, Szemészet” -et, mint az Orvosi Hetilap állandó mellékletét. Előrajzában, melyet 1863. évi december havában tett közzé, így szól :........ami az anyagot illeti, ennek megválasztásánál mindenkor a gyakorlat igényeire leszünk figyelemmel. . . Mellékletünk nem tart, s nem is tarthat jogot ahhoz, hogy szemészek számára legyen írva, érdem követelései a beteg ágyánál tapasztalható mindennapi élet követelményeinek kielégítésén túl nem terjednek ... de mindenek előtt rendelkezésre álland szűk terünk a koródáknak, azaz a bántalmak észlelésének és gyógyításának.” A következő, 1864. évtől kezdve a Szemészet eleinte havonta fél ív, majd 1867-től kéthavonként egy ívnyi terjedelemben quartformában jelent meg a Hetilapba fűzve. Az első évek számait Hirschler elejétől végig saját maga írta. Nagy gondot fordított arra, hogy olvasóit fokozatosan a szemészet egész tárgykörével megismertesse, s ha dolgozatait számbavesszük, valóban majdnem egy tankönyvre való kerül ki belőle. Közleményei közül érdekesebb az 1866. évfolyam 4. számában megjelent referátuma, melyben Albrecht Graefe nagyjelentőségű új hályogextractiós eljárását ismerteti. A 9-ik számban olvassuk a subconj. Na. Cl. injectio első alkalmazását, majd valamivel később egy „Hólvagtapasz és nadálvkezeléssel gyógyult ablatio eset”-ét. Érdekes mai szemmel nézve dolgozatainak régies nyelvezete is, valamint az akkor használatos terminus technicusok. Ezek közül is kiválik a reczeglob (retinitis), szemhéj iszam (ptosis), beszegély (entropium), szemhéjrög (trachoma), szarubor (pemphigus), mór (vakság). A gyógyszerek közül a nadragulyái atropint, iblany jódot, szunyái morphiumot, zsírédeny glycerint, higanyhalvacs pedig a kálóméit jelentette. A pupillát látának, a szemtensiót szem belsejébe li n у от á s-na к, a a diabetest ezukros hugyárnak nevezték stb. 1868-ban új korszak vette kezdetét. Hirschler buzdítására a mester köré sereglett fiatalabbak is irodalmi tevékenységbe fogtak, s a melléklet szerzői között mind több és több „tudor” és főorvos nevét olvashatjuk. Közben megjelent egy új, korszerű tankönyv : Stellwag ,,Szemészet”-ének Vidor dr. által végzett magyar fordítása az Orvosi Könyvkiadóvállalat kiadásában. Mindez arra bírta Hirschlert, hogy e két tényező által okozott változásról az 1869. évf. 1. számában olvasóit tájékoztassa : ,,E melléklet — úgymond — többé nem leend egy embernek műve, hanem a hazai szemészet közös munkatere, melyben mindenkinek lerakva és értékesítve saját tapasztalásait, közös erővel segítendjük elő szakmánk kiképzését. Stellwag elismert munkájának lefordításával a a szemészeti melléklet kilép eddigi ideiglenes állapotától, egyedül most kezdhetvén meg azon rendes működését, mely minden folyóirat feladata, hogy t. i. nem főképp a már megállapított ismereteket és tényeket, ha nem a mindennap felmerülő új nézeteket és vívmányokat állítsa az olvasó elé.” Ezenkívül a 5
