Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
csarnokzug előtt az iris gyöki részéből kevés maradvány látható. A pupilla kissé temporal felé Xlh irányában elnyúlt, ovális alakú, fényre nem reagál. Területében a lencse elszürkültnek látszik (1. 1. ábra). Bal szem : Halvány. Cornea csillogó, hátlapján durva pigmentrögök, melyek közül többnek a közepe már egészen elvékonyodott. Csarnok egyenetlen mélységű, alul nincs. Itt az iris lapja a cornea hátlapjához rögzített. Ezen a területen a corneában is mély borússág észlelhető. Az iris kékes-szürke színű, erősen atrophiás. A pupilla 1/2 VIh irányában elhúzódott, körtealakú, congenitalis coloboma benyomását kelti, sem szűkítőre, sem tágítóra nem reagál. Az iris mindenütt, de kifejezetten a pupilla elhúzódás irányával szembeni részeken réslámpával átvilágítható. Ügy látszik, hogy itt a pigmentlap tűnt el előbb és a stroma rostok kezdenek elválni egymástól, úgy hogy a lencse elülső tokja láthatóvá válik. (Lyukképződés előtti stádium.) A lencsemag elszürkült, barnásán elszíneződött. A széli részeken derengő vörös reflex nyerhető, de ezen át a fundus nem ítélhető meg (1. 2. ábra). Látótér : Jobb oldalon nem vehető fel. Bal oldalon a temporalis határ 35°-ig beszűkült, nasalisan az alsó quadránsban 15°-ig terjedő kiesés észlelhető. A szemnyomás a jobb szemen 26—28 Hgmm között ingadozott, a bal szemen normális értékeket mértünk. Gonioscopia : Bal oldalon alul a cornea és az iris között a zugot hegszövet tölti ki, mely kétoldalt felfelé fokozatosan szűnik meg és válik nyitottá a zug. Egyebütt a közepesen tág csarnokzugban néhány pigmentszemcse látható. A corpus ciliare pigmentsávján apró, szemölcs-szerű megvastagodások láthatók, melyeket finom szürkés, fátyolszerű képlet fed. Jobb oldalon nasalisan, az iris stroma pusztulásnak megfelelő területen a zug előtt számos apró iris szövetszálak emelkednek a Schwalbe-féle határgyűrű fölé. Alul szintén sejthető a bal oldalon leírt, zugot kitöltő hegszövet, de a leukoma corneae miatt nehezen ítélhető meg. Mindkét szem nagyfokú látásromlása miatt bal oldalon katarakta extractiót végeztünk. Teljes iridectomia után Chymotrypsinnel intracapsularis extractio történt. A műtét zavartalan lefolyású volt, csupán az iris nagyfokú szakadékonyságát kell kiemelnünk. Az iris csípővel megérintett irisrészletek szétmállottak. A gyógyulás teljesen gyulladásmentesen zajlott le. Ez is arra utal, hogy a cornea hátlapján észlelt felrakodások nem gyulladásos termékek, hanem az iris feloldódásából származó kicsapódott pigmentrögök voltak. Műtét után a látásélesség aphakiás correctióval 5/12 lett. Tükrözéskor a következő elváltozásokat észleltük a funduson : A periférián körös-körül durva pigmentrögökkel beszórt, apróbb és nagyobb kiterjedésű, sárgásfehér degeneratiós foltok. Legkifejezettebb elváltozások a temporalis felső quadránsban észlelhetők. A macula tájon a foveolát apró szemcsés pigmentziláltság veszi körül. Az essentialis iris atrophia megjelenési formái nem egészen egységesek. Huerlcamp két típust különböztet meg. Az első típusba sorolja azokat, amelyek a pupila jellegzetes elhúzódásával kezdődnek, majd ezzel ellentétes irányban lyuk képződések jönnek létre az irisben. A lyukak nagyobbodásával egyidejűleg glaukoma lép fel, mely amaurosishoz, a fájdalom miatt nem ritkán enucleatióhoz vezet. Ez a forma gyakrabban egyoldali és a nők vannak többségben. A második típusnál az iris atrophia a pupilla széle felől indul ki, egy belülről kifelé haladó pupilla megnagyobbodást okoz és nem ritkán az iris teljes eltűnéséhez vezet. Ez a forma többnyire kétoldali és főleg férfiakon fordul elő. Sohasem észleltek glaukomát, ellenben majdnem minden esetben retinalis, illetve ehroioideális elváltozásokat figyeltek meg. Ezek az elváltozások többnyire kiterjedt perifériás chorioidea atrophiák voltak, durva pigmentfoltokkal, melyek legnagyobb számban a legerősebb iris atrophya helyének megfelelően helyezkedtek el. Huerkamp-nak ez utóbbi észlelését Johnson, Do la Vega, Zanen, Thiel, Keerl stb. is megerősíti. Saját esetünk a fenti felosztás szerint az első típusba sorolható, emellett a funduson a második típusra jellegzetes perifériás chorioidea elváltozásokat is észleltünk. Az iris atrophia és a chorioidea elváltozása között összefüggésnek kell lennie. Ezt Wagenmann kísérletei is bizonyítják. Ö tengerimalac szemén a hosszú ciliaris arteria lekötése után előbb körülírt helyen a periférián retinaoedemát, később chorioidea atrophiát észlelt, ezen kívül az ennek megfelelő helyen körülírt iris eltűnés jött létre. A hátsó rövid ciliaris erek megszakításakor a hátsó póluson keletkeztek retina, illetve chorioidea atrophiák. Hogy az 98
