Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
Az intraocularis ellenanyagtermelés klinikai vonatkozásai BOZSŐKY SÁNDOR A szervezetbe jutott baktériumok, vírusok vagy egyéb antigéntermészetű anyagok hatására az ellenanyagtermelés általában testszerte a nyirokszövetben történik. Bizonyos feltételek között azonban az antitestképzés kizárólag vagy átmenetileg egy-egy szervre vagy szervrészre lokalizálódik. Különböző antigének befecskendezésével lokális ellenanyagképzést sikerült kiváltani a corneában (Thompson és Olson (1), Schwab [2]), a központi idegrendszerben (Plaut és Grabow [3], Morgan [4]), bőrben (DeGara és Angevine [5], Hartley [6]), lépben (Topley [7], Fagraeus [8]), uterusban, appendixben (Batty és Warrack [9]), stb. Kérdés, hogy a helyi ellenanyagtermelés ismeretének — elméleti érdekessége mellett — van-e gyakorlati jelentősége? Találkozunk-e ezzel a jelenséggel az emberi pathológiában is? A kérdésre határozott igennel kell válaszolnunk. Kafka [10] hívta fel rá a figyelmet 1920-ban, azóta mindennapos tapasztalat, hogy idegrendszeri luesben a vér Wassermann-negatív lehet, a liquorban viszont pozitív reakciót kaphatunk. Ilyen esetben a Wassermannreaginek termelése a központi idegrendszerre korlátozódik. Valamely kórokozó elleni antitestek lokális termelődésének igazolása megadhatja a betegség aetiológiai diagnózisát. Önként felvetődik tehát a kérdés, miért nem vált a liquorvizsgálatok analógiájára a csarnokvíz analízise, az intraocularis ellenagyagképzés vizsgálata az uvetis diagnosztika minnapos eszközévé? A magyarázatot — többek között — egyrészt a csarnokcsapolással szembeni tartózkodó álláspont, másrészt a megfelelő érzékeny vizsgálati módszerek hiánya adhatja, hiszen az emberi szemből nyerhető néhány ml csarnokvíz részletes analíziséhez speciális mikroeljárások szükségesek. Intézetünkben a csarnokvíz ellenanyagtartalmának vizsgálatát Takátsy féle plexigláz lemezen, Takátsy féle kacsokkal végezzük [11]. A lemez vályulataiba a hígítófolyadékot kalibrált pipetta-toldalék segítségével mérjük be ; egy csepp konyhasóoldat ily módon pontosan 0,025 ml-nek felel meg. A csarnokvíz hígítását 0,025 vagy 0,05 ml befogadóképességű, kalibrált spirálkacsok alkalmazásával végezzük. A csarnokvízből egy kacsnyit kivéve, a lemez első vályulatában, az előre bemért azonos mennyiségű hígítófolyadékban, a kacs forgatásával 1 : 2 hígítást kapunk, majd a kacsot továbbvezetve, 1 : 4, 1 : 8 stb. hígítási sort készítünk. A különböző szerológiai reakciókhoz ily módon igen kis mennyiségű, mindössze 0,025 ill. 0,05 ml csarnokvizet használunk fel. Természetszerűen hasonlóképpen, arányosan csökken a titrálásokhoz alkalmazott reagensek mennyisége is. A mikromódszerrel az antistreptolysin, antistaphylolysin, C-reactív protein meghatározás, a Middlebroock-Dubos reakció, bakteriális agglutináció brucellákkal, leptospirákkal stb., megbízhatóan végezhető [12]. Mikromódszereink birtokában módunk nyílt a csarnokvíz részletes analízisére. Vizsgálataink gyakorlati eredményeit más helyen ismertetjük [13]. A továbbiakban mindössze szemléltetni kívánjuk a csarnokvíz immunológiai vizsgálatának néhány alapvető kérdését, az eredmények értelmezésének lehetőségeit és nehézségeit. Hogyan tudjuk az intraocularis ellenanyagtermelést igazolni? Könnyű a helyzet, ha a kérdéses ellenanyagot csak a csarnokvízben tudjuk kimutatni, a Az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet közleménye 8
