Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
Az applanaciós (onometerrel és elektrotonometerrel végzett rigiditásmérés pontossága és a testhelyzet FOLLMANN PIROSKA és STROBL GYÖRGY Egyszerű matematikai eszközökkel meg lehet mutatni, hogy a tonográfia keretében megállapított diagnosztikai jellemzők — elfolyási tényező, elfolyás, P0/C mutató sth. — rendkívüli mértékben függenek a rigiditási tényező értékétől. 15—20%-os hibaeltérés utóbbi értékében a diagnosztikai jellemzőket normális értékből pathológiás értékbe és fordítva viheti át. Hasonló jelentősége van a rigiditásmérés hibájának a tonometria számára is. Közismert azonban, hogy a rigiditásmérés bizonytalansága az említett értéknél is nagyobb. Tapasztalataink szerint ennek egyik oka az, hogy a méréseknél gyakran nem veszik tekintetbe az intraokuláris nyomás és a testhelyzet közötti kapcsolatot. Egyik részkísérletünk folyamán — melynek keretében az applanaciós méréssorozat, ill. a többféle súllyal végzett tonometria által okozott tonográfiás effektust vizsgáltuk — az adatok lehetőséget nyújtottak arra, hogy a rigiditásmérés jelenlegi módszerének pontosságát is megvizsgálhassuk. A kísérletsorozat keretében Goldmann-féle applanációs tonométerrel és szabvány elektrotonometerrel mértünk az alábbi séma szerint : A. Applanaciós tonometerrel : jjj-bbb S. Elektrotonometerrel : j/7,5—b/7,5—j/10—b/10—j/7,5—b/7,5—j/i 0—b/iö 2 perces szünet b/7,5—j/7,5—b/10—j/10—b/7,5—j/7,5—b/10—j/10. A mérést tízes csoportokon végeztük, a személyek kiválasztása a heterogen összetétel érdekében teljesen véletlenszerű volt diagnózis, kor és nem tekintetében egyaránt. Egy-egy csoport mérését mindig azonos személy végezte. A mérési program a következő volt : A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Sorszám Testhelyzet Mérésfajta I. Ülve A II. S III. A Fekve 10 pere szünet IV. S V. Ülve A A rigiditási tényező értékét a szokásos eljárás szerint külön számítottuk ki a két testhelyzetre egyrészt a I. és II., másrészt a III. és IV. mérés adataiból. Erre a célra az elektrotonométeres méréssorozatok jobb-bal irányú legelső és bal-jobb irányú legelső 7,5 g súllyal nyert értékeinek középértékét használtuk fel. A nagyobb pontosság érdekében a számításokat nem grafikonnal, hanem az ismert logaritmikus képlet alapján számológéppel végeztük. A vá-219
