Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
.1: Országon Idegsebészeti Tudományos Intézel (igazgató : Zoltán László az orrostudományok kandidátusa) közleménye Spontán carotido-cavernosus aneurvsmák R E M E X Á R LÁSZLÓ és MAREK PÉTER Több, mint 150 éve (Travers, 1809) ismerjük a carotido-cavernosus aneurysma (cca) klinikai képét. Oka az esetek 75%-ban trauma, 25%-ban spontán alakul ki. Pathológiáját Dandy és Follis (1941) foglalták össze. A carotis interna sinus cavernosusban levő szakaszán fistula keletkezik trauma, vagy az érfal betegsége (arteriosclerosis, congenitalis ér falgyengeség) következtében. A sinus cavernosus rendszerébe ömlő nagynyomású artériás vér vénás pangást okoz. Az exophthalmus mértéke és általában a szemtünetek súlyossága nem a fistula nagyságától, hanem a sinus cavernosus vénás összeköttetésének mennyiségétől függ (4). A spontan cca-t prodromális szak előzi meg. Ha trauma okozza, a trauma rendszerint súlyos, sokszor basisfractura tünetegyüttesének egy része (3). Azonban leírták már igen kis trauma után is. Ilyenkor congenitalis praedisponáló tényezőket említenek (4). Ez a csoport átmenetet képez a traumás és a spontán jelentkező cca között. Klinikai tünetei: féloldali, igen ritkán kétoldali exophthalmus. A kétoldali exophthalmus a két sinus cavernosus kiterjedt üregrendszerének összefüggésére utal. A bulbus láthatóan, vagy érezhetően pulsál. Ptosis, tágult kötőhártya vénák, diplopia, secundaer glaukoma kísérhetik az exophthalmust. Előfordulhat a trigeminus I. hypaesthesiája, látóidegsérülés (visus csökkenés, látótér defectus). Retrobulbarisan, vagy temporalisan a beteg sustorgást, doboló hangot hallhat; ennek megfelelően phonendoscoppal a radialis pulsus-sal synchron pulsatio hallható temporalisan a koponyában. Az utóbbi évtizedekben a közlekedési balesetek (elsősorban autó-balesetek) számának emelkedésével a traumás eredetű cca-k száma lényegesen nőtt. A traumás eredetű cca-k műtéttel is nehezen befolyásolhatók, ezért a figyelem újabban elsősorban az időben végzett minél radikálisabb műtéti megoldások felé fordult (5). Véleményünk szerint azonban indokolt különválasztani a kétfajta cca-t. A spontan cca pathomechanismusa alapján a többi aneurysmaféleséggel rokon betegség, mert előbb a carotis interna fala körülírtan kitágul, elvékonyodik (prodromális tünetek ideje), majd megreped. A spontán cca idős nők betegsége. Spontán gyógyulásra való hajlama a korszerű műtéti therápia revisióját teszi szükségessé. A fenti adatok indokolják, hogy négy —, évek óta ellenőrzésünk alatt álló — spontan cca-ban szenvedő betegeink kórlefolyását és therápiás tapasztalatainkat ismertessük. 1. Z. E. 57 éves nőbeteg. 1956. július 22-től 1957. I. 4-ig feküdt Intézetünkben. Szemosztály retrobulbaris tumor gyanújával küldi. Betegsége négy hónapja kezdődött a bal szembe sugárzó fejfájással. Két hónapja bal szeme fokozatosan kidülled, egy hónapja kettősen lát. Status : Látásélesség : j. sz.: 5/6, b. sz.: 5/6. Jobb szem külsőleg ép. Bal szem elődülled, befelé kancsalít, a középvonalon túl nem abducál. Hertel : IS—18/100 mm. A bal felső és a külső egyenes pareticus. A bal bulbaris kötőhártyán tágult vénás hálózat. A bulbust megtapintva finom pulsálás érezhető. Mindkét funduson ép papillák, szűkebb, téglavörös artériák. T : j. sz.: 10 Hgmm, b. sz.: 31—19 Hgmm (a tonometer mutatója a radialis pulsus-sal synchron pulsál). Belgyógyászati vizsgálati adataiból 165/90 Hgmm-es vérnyomását említjük. Röntgen : mellkas átvilágítás mérsékelt emphysemát, balra egy harántujjal nagyobb szivet mutat. Koponya rtg. felvételeken 205
