Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
gondolatra tőlem függetlenül és majdnem egy időben Ouillot is rájött. A műtétet ő „neurotomie intra-cornéenne”-nek nevezte el. Előzetes közleményemben összesen 12 betegről számoltam be. Az esetek kevés száma akkor még nem tette lehetővé, hogy megvizsgáljuk azt a kérdést is, hogy a keratitis herpetica melyik formájánál várhatunk tőle eredményt és melyiknél nem. Az azóta eltelt időben 40 válogatás nélküli betegen végeztük el a műtétet, mégpedig 22 keratitis dendritica, 4 herpes zoster ophthalmicus és 4 keratitis disciformis esetében. További tíz esetünk, csak az utóbbi időben látható, az egész corneára kiterjedő torpid herpeses gyulladás volt. A műtét keratitis dendritica esetében bizonyult legjobbnak. Tizenhat beteg panaszai 24 órával a műtét után már megszűntek és egy héten belül gyógyultan hagyták el a klinikát. Hat beteg esetében az incisio után nem következett be teljes panaszmentesség. A fénykerülés, könnyezés és a fájdalom csökkent ugyan, de nem szűnt meg teljesen. Ezek közül háromnak iritise is volt. Az ananmesisből azonban kiderült, hogy mind a hat beteget előzőleg cortisonnal is kezelték. Ezek közül került ki az a 4 beteg is, kiknél recidiva miatt újra incisiót kellett végezni. Kettő közülök olyan volt, ahol az előző betegség során iritist is észleltünk. A 16 cortisonnal nem kezelt beteg közül egynél a harmadik, egynél a második és háromnál az első recidivát sikerült egyetlen műtéttel úgy meggyógyítani, hogy többé a betegség nem tért vissza. (Megfigyelési idő : 1—2 év.) A régi módon kezelt betegek átlag 16,2 napot, az incisióval kezeltek pedig átlag 10 napot töltöttek a klinikán. Herpes zoster ophthalmicus kapcsán mindössze négyszer végeztük a a műtétet, így végleges véleményt még nem lehet mondani annak ellenére sem, hogy eddigi eredményeink jók. Valószínűleg ennek is az az oka, hogy a zoster mint hirtelen kezdődő, fájdalmas betegség gyorsan intézetbe kényszeríti a beteget és nem kap előzőleg cortisont. A legelső incisiót is zosteres betegen végeztem, s a frappáns eredményt már első közleményemben is ismertettem. Keratitis disciformis miatt szintén négyszer végeztünk incisiót. A műtét után ijesztő kép keletkezik. Két-három nap múlva a metszéssel körülhatárolt rész teljesen elszürkül, átlátszatlanná válik, megduzzad és a nívóból egymásfél milliméterre kiemelkedik. Egy hét múlva azonban mindez kezd visszafejlődni, s két-három héten belül teljes gyógyulás következik be. Látásromlás (V = 0,6) csak egy ízben keletkezett, a többi beteg teljes visussal távozott. Egyik betegünknek a hatodik recidiváját gyógyítottuk így és egy év óta panaszmentes. A betegség visszatérését a többi háromnál sem észleltük. Disciformis kapcsán mégsem ajánlatos a műtétet végezni, mert egyrészt az igen erősen megduzzadt corneára egy egyébként ártatlan secundiir infectio is végzetes lehet, másrészt a gyógyulás sem tart rövidebb ideig mint egyébként. Legfeljebb sokszoros recidiva után kísérelhető meg, mert úgy látszik, hogy így megelőzhető a betegség visszatérése. Az egész corneára kiterjedő torpid herpes 10 esetéből egységes következtetés nem vonható le. Ezek mind „agyonkezelt” (cortisonnal is) betegek voltak, akiknél mi sem igen hittünk a műtét sikerében. A várakozásnak megfelelően mindössze egy beteg gyógyult meg egyetlen incisióra. További két betegen a hám lekaparásával és jódos érintéssel kombinált incisio segített. A többi hét esetben a műtét után legfeljebb csekély javulás következett be, de gyógyulást csak az igen hosszas konzervatív kezelés eredményezett vagy ami ennél jobb, a kurativ keratoplastica. Tapasztalatainkat összefoglalva azt mondhatjuk, hogy keratitis dendritica cortisonnal nem kezelt eseteiben az eredmények igen jók és tartósak, ellenkező 119
