Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-06-01 / 2. szám

rulosclerosis. Megjegyzendő azonban, hogy az interkapilláris glomerulosclerosis és a szemfenéki mikroaneurysmák és a velük járó retinaelváltozások nem minden esetben keletkeznek párhuzamosan.

Az aneurysmák helye az idegrostoknak és ganglionsejteknek az a rétege, ahol különben is az erek találhatók. Ezek az értágulatok, amikor kisebbek, csak ebben a rétegben tolják széjjel a szöveteket és tüneteket még nem okoznak. A továbbiakban az aneurysmák nagyobbak lesznek és a belső szemcsés réteget is elvékonyítják és sejtjeit széttolják. Megnőhetnek azonban olyan mértékben is, hogy a második szemcsés rétegbe is leérnek és elérhetik a csapsejtek rétegét is (1. ábra).

1. ábra. A retina összes rétegeit széttoló aneurysma

Az aneurysmák megjelenését a retina erein diabetesben a különböző szerzők többféle tényezővel magyarázzák. Vannak, akik azt állítják, hogy az ■erek egyik oldalán elhelyezkedő aneurysmák úgy keletkeznek, hogy a capillarisok oszlásánál vagy hajlásánál mucopolysaccharidákat tartalmazó exsudatum lép ki az erekből és ez két érrészletet hurokszerűen egymáshoz ragaszt s így keletkezik a typusosan az ér egyik oldalán elhelyezkedő aneurysmaszerű értágulat. Ez ellen szól az a tény, hogy ilyen hurokszerű képződményeket, melyek az aneurysmát megelőznék, sohasem láttunk. Ashton szerint — aki legtöbbet foglalkozott ezzel a kérdéssel —- az érfalban anoxia hatására kóros mucopolysaccharidák képződnek, ezek az érfal megvastagodását, felrostozódását, végül kitágulását okozzák. Weinstein (8) szerint a retina ereinek közvetlen környezete játszik fontos szerepet a retinopathia diabetica kifejlődésében, így elsősorban az intraocularis nyomásviszonyok kóros változásai. Ditzel (3) és munkatársai felveszik, hogy a hypophysis dysfunctiója az oxygen nyomásának megváltozását okozza az erekben. Gozmann (6) és Engelberg (4) szerint az érelváltozások elsősorban a zsíranyagelváltozásoktól függnek. Itt különösen nagyszerepe lehetanagymolekulájú lipoproteineknek. Ezek nagyságuknál fogva szűkíthetik vagy thrombotizálhatják a capillarisokat s így anoxiát okozhatnak a környezetben, ami megkönnyíti a váladék kilépését az érből. Azonkívül ezek a nagymolekulájú lipoproteinek különös affinitással viseltetnek az érfalhoz s úgy a vérből, mint a környezetből az erek falába rakódhatnak és ezáltal az érfal megvastagodását, degenerációját és egyben az áteresztőképesség meg változását is okozhatják. Egyes szerzők extra-88