Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
a laterophthalmus kifejezés. Igen jól használható a 44. oldalon található differenciáldiagnosztikai táblázat, mely a szemtünetek gyakoriságát érzékelteti az alapbetegségtől függően. Az irodalom túlnyomóan rhinológiai jellegű. Korreetióra szorul az a megállapítás, hogy a neuritis optici a látást nem zavarja, csak amikor sorvadásba megy át (alighanem pangásos jelekre gondol. Ref.). A szép kiállítású munka tanulmányozásra érdemes. Orosz István Leydhecker, W.: Glaukom. Ein Handbuch. 11 ábrával. 666 oldal. 1960. Springer- Verlag, DM. 89,60. A mű 1930-tól 1958-ig, tehát 28 esztendő nagymértékben megnövekedett glaukoma-irodalmának teljesnek mondható áttekintését adja. Ezzel Schmidt—Simpler (1908) és Peters (1930) hasonló célú munkáinak szerves folytatásával gazdagította tudományos irodalmunkat. A nagy anyag jó rendszerezésének, beosztásának nehéz feladatát igen szerencsésen, egységesen oldotta meg. A könyv 5 főfejezetre oszlik : 1. általános rész (14 fejezetre bontva) 2. glaukoma klinikai alakjai és okai (9 fejezet) 3. vizsgáló módszerek (19 fejezet) 4. konzevatív kezelés (5 fej.) 5. műtéti gyógyítás (8 fej.). Az egyes fejezeteken belül még külön is osztályozva tárgyalja a mondanivalókat ; így pl. a konzervatív kezelés 3. fejezetében 19 alcím alatt csoportosítja a glaukoma ellen alkalmazott gyógyszer-féleségeket, illetve az ezzel a kérdéssel foglalkozó közlemények ismertetését. Hivatkozások, sokrétű utalások teszik könnyen kezelhetővé az óriási ismeretanyagot és ezáltal kerüli el az ismétléseket. Egyik érdeme a könyvnek a sok táblázat. Ezekben a szerző az ugyanazon témakörre vonatkozó nagyszámú s ezért egyébként csak nehezen áttekinthető irodalmi adatot, eredményeket vonultatja fel igen szemléltető, tanulságos módon. A nagy gonddal összeállított tárgymutató segítségéve] bármely közlemény szerzője, megjelenési helye és ideje gyorsan, könnyen megállapítható. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy egyes részletkérdés iránt érdeklődők a vonatkozó és kapcsolatos irodalomról teljes képet kapjanak. A munka célkitűzésének megfelelően tárgyilagosan referálja az irodalmat — függetlenül saját véleményétől. De mégsem fosztja meg egyéni színétől, mert saját felfogásának is hangot ad. A könyv olvasása közben érezzük, hogy olyan szerző összeállítása, aki maga is hosszú évek során behatóan foglalkozott a glaukoma legkülönbözőbb problémájával és annak kiváló ismerője. Bár bevezetőben alapismereteket, bizonyos szakmai jártasságot tart szükségesnek, mégis azt mondhatjuk, hogy kezdő szemorvosok és más elméleti és klinikai szakmáknak a kérdés iránt érdeklődő művelői is nagy haszonnal forgathatják. Stílusa könnyed, ennek köszönhető, hogy a hatalmas adat-tömeg felsorakoztatása mellett az egész mű folyamatos olvasása élvezetes. Leydhecker kitűnő munkája széleskörű igényeknek régen várt kielégítése ; szemészek és szemészeti intézetek szakkönyvtárából nem hiányozhat. A könyv kiállítása, nyomdatechnikai kivitele kifogástalan. Nónay Tibor Erik Fiúm : Influences of semicircular ducts on extraocular muscles. Acta Otolaryngologica suppl. 149, 1959. 56 oldal. Decerebrált macskán, mikroehirurgikus feltárás után elektromosan stimulálták egyenként a félkörös ívjáratok idegeit. A választ elektromyográfiával rögzítették. Két típus különíthető el : az elsőt az extraoculáris izmokban észlelhető spontán aktivitás és conjugált szemmozgás jellemzi, a 2. típust a spontán aktivitás hiánya és nemconjugált szemmozgások az ingerlés folyamán. A selectiv ingerlés mellett kombinált stimulatio is történt : rotatorikus szemmozgás következett be. Szelektív ingerlés eredményei : oldalsó ívjárat ingerlésére ellenirányú horizontális szemmozgás, a mellső ívjárat ingerlésére felfelé irányuló, a hátsóéra lefelé irányuló szemmozgás lép fel. Szerző részletesen foglalkozik Högyes, Bárány, Szentágothai ilyen jellegű munkásságával. Orosz István W. Bergerhoff : Die Sella turcica im Röntgenbild. J. A. Barth, Leipzig 1960. 157 oldal. Tönnis szerkesztésében megjelenő Beiträge zur Neurochirurgie sorozat tagjaként jelent meg a kitűnően dokumentált füzet, mely monográfiaszerűen dolgozza fel e fontos kérdést. Anyaga a kölni Agykutató és Idegsebészeti Intézetből került ki. Az egyes fejezetek végén található összefoglalásban a szerző leszűri az elsősorban agysebészeti jellegű tapasztalatokat ; hangsúlyozza, hogy a legexaktabb felvétel sem képes önmagá-63
