Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-12-01 / 4. szám
A debreceni Orvosi udo mányi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató : Kcttcsy Aladár az orvostudományok doktora, egyetemi tanár) és Anatómia-, Szövet-Fejlődéstani intézetének (Igazgató : Krompecher István az orvostudományok doktora, egyetemi tanár) közleménye Az ép sugártest argyrophil rostjai VALI' LÁSZLÓ és KALAPOS SASDOll Kupffer 1876-ban a máj lebenykékben finom hálózatos kötőszöveti rostokat írt le. E rostok jelölésére Oppel (1890) használata először a rácsrost kifejezést. Ő alkalmazta először kimutatásukra a chromezüst módszert. Mail (1891 1896) állapította meg, hogy e rostok nemcsak a mirigyekben, hanem testszerte előfordulnak. Siegfried (1892) a rácsrostok anyagát reticulinnak nevezte. Kimutatásukra legalkalmasabb az először Maresch (1905) által alkalmazott Bielschowsky f. ezüstimpregnatio, illetve annak Perdrau és Gömőri f. módosítása. Az argyrophil rost kifejezés Schaffertöl (1921) származik. A szem argyrophil rostjaira vonatkozóan a rendelkezésünkre álló irodalomban kevés adatot találtunk. Lauber (1936) a sugártestről írt részletes tanulmányában nem tett különbséget a durva kollagén rostok és a finoman fibrillált kötőszövet között. Mindkét rostféleséget kollagén jellegűnek tartotta. Maitchuk (1958) egy általa kidolgozott módszert ajánlott a szem argyrophil rostjainak kimutatására, munkája azonban vizsgálati eredményeket nem tartalmaz. Bauer (1959—1960) az ép és heges szaruhártya, valamint az inhártya rácsrostjaival foglalkozott. Karmazsin (1960) csirkééinbiyo szaruhártyájában írt le argyrophil rostokat a fejlődés 10. napjáig, melyek később kollagén rostokká alakulnak át. Hofmann és Propst (1960) a szaruhártya kísérletes (chymotrypsin) károsítása után a parenchymában argyrophil rostfestődés megjelenését tapasztalták. A rácsrostok hám-kötőszövet, valamint izomkötőszövet határon találhatók. mint finom, hullámos lefutású ezüsttel feketére festődő rostok. A kollagén rostokkal szemben valódi hálózatot és térrácsot képeznek, az egyes szervek finom vázát alkotva. A szem argyrophil rostjaira vonatkozó vizsgálataink első részeként a sugártesttel kapcsolatos eredményeinket ismertetjük. A vizsgálatokat 3—40 éves korúak sugártestjén végeztük. A sugártest hároméves korra már elérte teljes fejlettségét, viszont 40 éves korban az élettani öregedés jelenségei még alig kifejezettek. Neutrális formaiinban (1 : 4-es hígítás) történt fixálás után a Bielschowsky f. ezüstimpregnatio Perdrau ill. Gömöri által módosított formáját alkalmaztuk 15—20 mikron vastagságú sagittalis irányú fagyasztott metszeteken. A hároméves szem suprachorioideájának az inhártyával határos rétegében igen vékony, ferde lefutású, egymással párhuzamosan haladó rostok láthatók. A sclera kollagén rostjai közé nyomulnak, de annak mélyebb rétegeibe nem követhetők. Folytonossági kapcsolat az inhártya kollagén rostjaival nem mutatható ki. Az argyrophil rostok a sugárizom irányában csatlakoznak a kollagén és elastikus rostokból álló rögzítő lamellákhoz és folytatódnak a sugárizom interstitialis kötőszövetébe. Az ezüstöződő rostoknak ezek szerint szerepük van az uveának a sclerához való rögzítésében. A musculus ciliarisban az izomnyalábokat elválasztó kötőszövetes sövényekben nagyszámú vastagabb, hullámos lefutású, és hálózatot csak helyenként alkotó rácsrostok láthatók. Finomabb rostok veszik körül az egyes simaizomsejteket. hálózatos szerkezetű hüvelyeket alkotva. Meglepő, hogy a lebenyeket elválasztó kötőszöveti sövények nagyszámú rácsrostjaival ellentétben, 199
