Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-09-01 / 3. szám

chinolin-, cyaninfestékeket, melyek kísérleti alkalmazása azzal az előnnyel is jár, hogy nyomjelzők, és láthatóan ffelhalmozódva kékre festik pl. a corpus ciliare nyúlványok csúcsát, hol az oxidativ foszforylálás erős (13, 34). Mindezen behatásokra a nátriumszekréció is leáll, az intraocularis nyomás 3 hétig igen alacsony szinten marad.

3. Az oxidativ foszforylálás által fenntartott Na-többlet azonban nem hoz létre vagy legalábbis nem oly mértékű osmosis nyomástöbbletet hoz létre, hogy az a víztranszportot magyarázhatná (20.) A Na-transzporttól disszociáltan van szintén oxidativ foszforiláláson alapuló aktív víztrans^port (pinoeytosis), mely az oxidativ foszforilálás közvetett vagy közvetlen leállítására, sőt elidotoxin-hatásra* (162, 194) megszűnik. Ezzel kapcsolatban az elektronmikroszkópos képben az oxidativ foszforilálás helyei, a mitochondriumok megduzzadnak, és a víztranszport szervei, a hámsejtek csarnokfelőli, illetve stroma felőli kesztyűujjszerű betüremkedósei, a /3-cytomembránák számtalan vesiculából álló gyöngysorrá válnak (pinoeytosis hólyagok) (124, 123, 193). Ez Diamox hatására nyúlon a belső, emberen a külső (pigmentált) hámsejtsoron kifejezett. Az egymásmelletti sejtek közti interdigitációk, az a-eytomembránák a fluoreszcein-, ascorbát-szekréció és a diffúzió helyei, és lehet, hogy a /5-cytomernhránáknak szerepük van az oldott részek reabsorbtiójában is, úgy mint a vesetubulusokban. Így fluoreszcein, thorotrast reabsorbtiója kimutatható volt (194).

4. A szénsavanhydrase-gátlók hatógyöke az —S02NH2, a szulfamid-gyök, mely azáltal hat, hogy azonos alakú és méretű a szénsavval, és így annak helyét elfoglalja a szénsavanhydrase molekulában. Éppen ezért az NH2 gyökön substituált analógok hatástalanok és kísérletekben kontroli-anyagként szolgálhatnak (28). Hatásuk helye a corpus ciliare ; veséjüktől fosztott állaton, vagy előzetes savanyítással további renalis hatást megakadályozva, ugyanúgy hatnak a szemre. Az egyik oldali carotisba fecskendezve azon az oldalon a hatás erősebb (270). Szemre gyakorolt hatásuk tényezői (28, 105) : csökken az intraocularis nyomás, a percenként átfolyó csarnokvíz mennyisége (166) míg a csarnokvíz elfolyásának könnyedsége (a következőkben : elvezetőőképesség) általában nem nő meg. Nem glaucomás szemen részben idegrendszeri és Ansolysennel felfüggeszthető (165), részben permeabilitásnövekedésen alapuló és Fludrocortisonnal kivédhető reakció révén acetazolámidra megcsökken a csarnokvízelvezetőképesség ; glaucomás szemen az acetazolamid elvezetőképességét csökkentő hatása hiányzik, ami diagnosztikusán is felhasználható (22). Az elvezetőképesség glaucománál acetalozolamidra a zugi képződmények decompressio ja révén még meg is javulhat (262). A csarnokvíz összetétele általában közeledik szénsavanhidrasegátlók hatására a plasma ultrafiltrátumóhoz (tehát emberen csökken a Cl* többlet, nő a pH és a [ICO., koncentráció, míg az ascorbaté nem változik (26). E változások hátterét egyrészt az képezi, hogy csökken az oldott anyagok szekréciója, ami állandó állapot esetén az átfolyási coeíficiens és diffúziós együttható viszonyának (137) csökkenéséből

i K, _ Gp — Cg i

\Kd Ca---Ch j

részben számos állat felhasználása esetén a

dCa „ Ch—Ca ,

dt(Cv — Ca) ... 1 Cp—Ca ' d

függvény dőlésének (Kf) csökkenéséből következtethető (83, 24, 140). Másrészt a változások másik háttere, hogy csökken a vízszekréció, függetlenül a csarnokvíz osmosis-nyomásától, tehát anélkül, hogy a vér és csarnokvíz osmosisnyomásának viszonya változnék (160). Az ascorbát concentrációja azért nem változik meg szénsavanbydrasegátlók hatására, mert azok az ascorbát secretióját és a vízszekréciót egyenlő mértékben csökkentik.

Az acetazolamidnál (Diamox, Fonurit) a Cardrase (73, 102), Daranid (28) hatékonyabb, de mellékhatásaik is erősebbek. Az acetazolamid methylszármazéka, a Neptazan, jobban áthatol a liquor-, illetve csarnokvízgáton, és így kevesebb mellékhatás árán a szemre gyakorolt hatása nagyobb (28, 61, 156). A nem csak a Na+, hanem Cl -ürítést is fokozó Dichlorphenamid (120, 129) kevésbé hat az intraocularis nyomásra, a főleg salidiureticus Chlorothiazid (Diuril, Chlorurit) egyáltalán nem (28, 219, 35, 235). —- A mellékhatások egyrésze azért szükségszerű, mert a szénsavanhydrasegátló mindenütt hat, ahol a szénsavanhydrase anyagcserefolyamatainkban résztvesz. Nem lényeges, de az előbbit jól megvilágító mellékhatás, hogy a Fonuritszedőnek nem ízlik a szódavíz, nem savanyú (rendesen a szódavízben oldott C02 a nyál szénsavanhydrasejának hatására azonnal H2C03-á alakul és H+-ionokat disz* Az endotoxin hatásra kifejlődő gyulladásos uveareakció (89, 10, 205) valószínűleg lényegesebb a miqrobiallergiás komponensnél (59, 31) az endogen uveitisek pathogenezisében. Hatására СЕР (275), enzymek (149) és más fehérjék (192, 205) szabadulnak fel az uveából.

174