Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-09-01 / 3. szám
szociál le (167) ; fontosabb, hogy csökken a gyomorsav- és pankreasnedvszekréció is, ami gastrointestinalis zavarokra vezet. Gyakran betegeink zsibbadásról, paraesthesiákról panaszkodnak ; néha még a lencse energiatermelő anyagcseréje is múló zavart szenved, miáltal az iontransport megakad, Na+- és vízfelhalmozódás révén a lencse megduzzad, múló myopia fejlődik ki (179) ; minden sulfamid-myopia ilyen. — A komolyabb zavarok : láz, dermatitis exfoliativa, agranulocytosis, sulfamid-allergián alapulnak. — Érdekes mellékhatás, hogy a szénsavanhydrasegátlók csökkentik a citrátürítést a vizelettel, és mivel a vizelet eitrátnak szerepe van a Ca kelátkötésében és oldatbantartásában, e mellékhatás vesekövek keletkezésére vezethet emberen és állatkísérletekben egyaránt (23, 225). A testosteronnak, parathyreoidea-hiánynak hasonló citráthatása van (225). A mellékhatások csak egyik korlátját képezik a szénsavanhydrase-gátlók alkalmazásának. A másik korlát elvi jellegű : e gyógyszerek nem gyógyítják meg, csak egyensúlyban tarthatják a glaucomát. Ezért feltétlenül hasznosak múló jellegű tensioemelkedések, hypertensiv uveitisek kezelésénél, és chronicus használatuk indokolt lehet más gyógyszeres- és műtéti therapiával dacoló secundaer (pl. lencse-subluxatiohoz társult), sőt primaer nyíltzugú (simplex) glaucomák esetében (46). Zugzáródásos mechanizmuson alapuló, acut vagy chronikus congestiv esetekben azonban csak műtéti előkészítésre valók (48), rövid időnyerésre, mialatt a szem a rohammal járó vérzékenységet, érkrízist kiheveri, a szemorvos pedig időt nyer a gonioscopia elvégzésére és a helyes műtétmód megválasztására (104). Az indokolatlan, hosszabb késedelem goniosynechiákra vezethet. A szénsavanhydrázgátlók katarakta-extractio után a csarnok helyreállását is siettetik (243), de a sebrepedésekre gyakorolt hatás vitatott (16, 248, 221), cornea dystrophiák eseteiben is csökkentik a cornea oedemát (236). Megjegyzendő, hogy a szénsavanhydrasegátlók hatása NaHC03-al növelhető (nagyobbak lesznek a pH-eltolódások a corpus ciliareben), de ez kellemetlenül növeli a diuresist (30). Bár az adrenalin is a csarnokvízfolyás csökkentésével hat, támadáspontja különbözik szénsavanhydrasegátlókétól, és így hatásuk additiv (27, 91). Még intensivebb tensiócsökkentő gyógyszerként használható a karbamid, mely — a glucosetól és NaCl-től eltérően — a csarnokvízbe nem hatolván be, osmotikus hatásával sok vizet szív vissza a csarnokból és jelentékeny diuresist indít ; hátránya, hogy 45 g-t kell bevenni belőle ; ekkora adagban még nem okoz haemoglobinuriát (88, 89, 90). Mindezen hatások azonban nem a primaer glaucomák pathogenesisének megfelelően hatnak, nem a „szűk medret”, az elvezetőképessóget növelik meg. Elektronmikroszkópos vizsgálatok szerint a Schlemm-kanálist burkoló endothelsejtek egyrésze pecsétgyűrű-alakú (93), kb 1—1 y2 p nagyságú lyukkal ; ezeken keresztül a kanális és a trabeculumjáratok szabadon közlekednek egymással (234, 125) ; ismert átmérőjű Latex-golyókkal történt perfusiós kísérletek is a póruskörnyék nyílásainak méretét ugyanekkora nagyságrendűnek mutatták (132, 199). A trabeculum-rendszer (trab, iridis, ciliare, corneosclerale) gerendáit is (247), a collagen tengely körüli 1000 Á periódusú elastint burkoló alaphártyát, endothel fedi (93, 92). A járatokat azonban — legdúsabban a pórusövezetben — az endothel-kövezetet borító savanyú mucopolysaccharida-réteg szűkíti (125), mint folyam medrét az iszap ; ez vaskolloid-festéssel (Rinehart—Abul Haj, 281) vagy alciánkékkel láthatóvá tehető (42), de hyaluronidase enzymmel kezelve feloldható, eltűntethető (281). Valóban hyaluronidase-kezelésre a csarnokba juttatott röntgenkontrasztanyag gyorsabban, megnövelt csatornákban hagyja el a szemet (79) ; kanült vezetve az enucleált szem elülső csarnokába és ezen át perfundálva, hyaluronidase hozzáadása jelentékenyen megnöveli a percenként befolyó mennyiséget (17, 19), csak úgy, mint a contusio. A contusiós csarnokvízzel e hatás egyik szemről a másikra átvihető (16, 18). A befecskendezett vagy contusio révén felszabadult enzym üregnövelő hatása a zugról készített metakrylátos lenyomaton is látszik (255). A mucopolysaccharida burkolatnak ezen reversibilis elvezetőképességét-szabályozó működésén kívül sikamlóssá tevő (210) és endothel-védő szerepe (256, 257) is van. In vivo adva a hyaluronidaset, pár óra múlva az elvezetőképesség megcsökken és ez már további enzimbehatással nem növelhető meg. Ezen irreversibilis elfolyáscsökkentő hatás morfológiai substratuma az endothel károsodása és a trabeculum oedemája, miáltal a metakrylát lenyomat jellemző „gyöngyözött” alakot ölt (33). Itt kiemelendő, hogy a cornea hátsó felszínét és a trabeculum felszínét fejlődéstanilag, morfológiailag és enzymológiai tekintetben is azonos endothel borítja, és amikor glaucománál a cornea-endothel anyagcseréje szenved, megduzzad és permeabilissá válik és a cornea víz- és nátriumtartalma megnő, sőt borús lesz, ugyanilyen változások történnek a trabeculum endotheljén és a trabeculumban is (32), csupári előbbi jelenségek réslámpával is láthatók, míg az utóbbiak nem operált simplex glaucomások postmortem enucleált szemei csarnokzugának rétegenkénti letépéssel készített. lapos histológiai praeparátumain (151) észlelhetők. Kezdetben endotheldefektusok, 175
