Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
Az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (Igazgató : Farkas Károly az orvostudományok doktora) Szemészeti Osztályának (Főorvos : Lugossy Gyula az orvostudományok kandidátusa ) közleménye A csarnokvíz és serológiája* LUGOSSY GYULA „A csarnokvíz a szem életvize” — mondta egyszer szellemesen Redslob. Igaza van Amslernek, amikor megjegyzi, hogy mély igazság rejtőzik az ötletes mondás mögött, minthogy a csarnokvíz valóban résztvesz a szemgolyó vegetatív életének minden megnyilvánulásában. Kinsey, Grant, Cogan és munkatársainak kutatásai a rádióaktív izotópokkal, továbbá Amsler és munkatársainak új vizsgálati technikája elősegítette : I. az ép és kóros csarnokvíz közelebbi megismerését és II. tanulmányozását in vivo az érintetlen szemen, valamint III. in vitro vizsgálatát a rendszeresen végzett diagnosztikus csarnokcsapolások segítségével. I. Az ép és kóros csarnokviz A csarnokvíz és vér közötti válaszfal az ún. vér-csarnokvíz gát főként capillarisokból áll és Duke—Elder szerint 3 jól különböző síkon helyezkedik el, ezek : a látóhártya hajszálerei, az uvealis stroma capillarisai és a neuroepithelium. Ez a „gát” a szivárvány területében csupán capillaris falakból, a sugártest területében capillaris falakból, kötőszöveti interstitiumból és kiválasztó hámból tevődik össze. 1. Az ép csarnokvíz A) A csarnokvíz kémiai összetétele. Amsler szerint a vér-csarnokvíz gát fogalma fiziológiai szempontból összetettebb és így nehezebb pontosan körülírni, mint morfológiailag. Magában foglal egy tényezőt, amelyet a modern munkák különösen figyelembe vesznek : ez a szelektivitás, amely majdnem azt engedi mondani, hogy éppen olyan sok a gát, mint amilyen különböző anyagok akarnak áthaladni rajta. Sőt, a belépési és távozási helyek (a csarnokvíz különböző alkatrészei számára) szintén különbözőek. Amsler következő 2 grafikonja (1. ábra) bizonyos mértékig konkretizálja a fiziológiás vér-csarnokvíz gát 2 alapvető szempontját (aktív : szekréciós átvitel a ciliáris hámon és passzív : diffúziós átjutás a hajszálereken), összefoglalva az utóbbi évek biofizikai és biokémiai eredményeit. Ezek az eredmények К konstans funkciójaként vannak kifejezve, amely az áthatolás ill. permeabilitás relatív mértékét jelzi. A felső kis diagramm az első tájékozódásra szolgál és néhány jellemző anyag áthatolási mértékét tünteti fel a vízre vonatkoztatva (1000). A víz rendkívül diffúzióképes, mondhatjuk, hogy szabadon átmegy a capillarisfalakon és a ciliáris hámon. A víz bőséges áthatolását összehasonlítva a csarnokvíz diffuzibilis anyagaival, igen jelentős a csökkenés. Az alsó nagy diagramm hűségesen követi Duke—Elder adatait és kommentárját ; a kémiai anyagok 4 csoportját mutatja. Az elektrolytek csoportja eléggé homogén a penetrálás mértéke szempontjából. Kivételt képeznek a phosphatok és az ascorbinsav a relatíve gyenge penetrálásuk miatt. A szénhydrátok alkotta 2. csoport esetében jól látható a molekuláris méretek játszotta elsőrendű szerep. Ténylegesen, a monosaccharidák hatolnak a vérből a * A Magyar Szemorvostársaság nagygyűlésén 1960. X. 6-án előadott coreferátum 107
