Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
4. táblázat A mérések eredménye a test szemtől távoleső helyeinek ultrahang besugárzása után Sorsz. Név Insonalt terület 10'-cel besugárz. után vízsz. átm. függ. átm. 1. Cz. J.-né lumbosacralis részre . . j. o. —0,74 —1,85 b. o. —0,37 —0,18 2. II. V.-né gerinc nyaki szakasz j. o. —1.11 —0,37 b. o. —1,29 —0,74 3. S. J. proc. zygomaticus és j. o. — 1,29 + 1,66 proc. mastoideus 10' b. о. 0 + 0,37 Átlaga . . . —0,8 —0,51 5. táblázat Vakfolt változása a fejre és nyakra adott hősugárzás után 10’-cel besugárz. után Sorsz. Név Insonalt terület Hősugárzott tér. vízsz. átm. függátm. 1. V. F. j. o. saeroiliacalis Ízületre, főként az S Il.-nél 20' U. H. Sollux sugárz. fej jobb oldalán és a nyakon j- +1,11 b. +0,37 —0,18 + 0,18 Kontroll vizsgálatokat is végeztünk 3 olyan esetben, ahol besugárzás nem történt. A controlláltak közül kettőnek a szeme egészséges volt, egynek a bal szemén herpes corneaet találtunk, ezért a vizsgálatot az ép jobb szemén végeztük el. A méréseket mindhármuknál 10 perces időközökben végeztük. Egy óra múltán — 10 percenkénti méréssel — a vakfolt kétségtelenül megnagyobbodott a függőleges átmérőben, az egészséges szemű betegeknél + 0,8-eal, azonban az egyik betegnél mérhető nagyobbodás csak a 30. percben végzett mérésnél jelentkezett. Az első és második mérés, ami megfelel az ultrahangbesugárzás előtti és utáni mérés időpontjának, egyik esetben sem mutatott hasonló vakfoltnagyobbodást. Azonban az említett herp. corn.-s beteg vizsgálatánál már a második mérés alkalmával a függőleges tengely -|-0,74o-ot, egy óra múltán -|-2,960-ot ért el (ekkor már fáradságról panaszkodott, s szeme is erősen könnyezett. Emiatt a további vizsgálatot abba hagytuk, majd egy fél óra múlva újra vizsgáltuk, s még ekkor is 1,11°-kai volt nagyobb a függőleges tengely.) A vízszintes tengely nem változott a vizsgálat alatt. Tehát controll eseteink is bizonyítják, hogy a Mailing által leírt fáradás okozta vakfoltmegnagyobbodás minden esetben bekövetkezik. Azonban ennek sem a mértéke, sem a kifejlődési gyorsasága nem éri el az ultrahang besugárzás utáni eredményeket. Kivételt képez, ha a vizsgált szem erős megterhelésnek van kitéve, mint például herpes cornae-s betegünk esetében. A mérések pontosságát csak úgy tudtuk ellenőrizni — tekintettel arra, hogy a 10 perces intervallumban már változás állhat be a vakfolt nagyságában —, hogy a mérés után az objectumot a már elhelyezett jelek között mozgattuk mégegyszer. A vizsgált minden esetben legfeljebb + 0.18°-ot tévedett. A homloküreg és a supraorbitális pont insonatiója kapcsán bekövetkező vakfoltmegnagyobbodást az ultrahang hyperaemisaló hatásával lehet magyarázni. Itt a közvetlen értágító hatásra gondolunk elsősorban, amelyeknek nem isolált voltát az egyes esetekben észlelhető enyhe papillahyperaemia is igazolta. 104
