Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy bár minden esetben csak egyoldali besugárzást végeztünk, a vakfolt elváltozások kétoldaliak voltak, nem mutattak dominantiát a besugárzott oldalon. Négy eset volt kivétel ; kettőnél a betegség supraorbitalis neuralgia, a másik kettőnél pedig vegetativ neurosis volt. A két betegnél, kiknek supraorbitalis neuralgiája volt, a fájdalmas pontra adott besugárzás vakfolt szűkítő hatását a normálishoz viszonyítva paradoxnak kell tekintenünk, mivel gyulladásos reactiót találtunk (ezt támasztja alá az is, hogy a vakfolt már a besugárzás előtt is nagyobb volt az átlagosnál). Ebben a két esetben az ultrahang tehát nem fokozta, hanem csökkentette a vérbőséget — feltehetőleg a permeabilitás fokozásával, — amely lehetővé tette a gyulladásos termékek elvándorlását távolabbi szövetekbe. Mint említettük az ellenoldali vakfolt ezekben az esetekben is megnagyobbodott, — tehát a reflectoricus kapcsolatok érintetlenek maradtak. A később bekövetkező vakfolt beszűkülés ebben a két esetben is éppúgy észlelhető volt, mint a normál eseteknél. Ezt a fázist azonosnak értékeltük. A vakfolt relatív megkisebbedését véleményünk szerint az okozza, hogy a besugárzás a keringés fokozásával az anyagcsere folyamatokat élénkítette, aminek egy órával később már működésfokozódás ; vakfolt megkisebbedés a következménye. A Sollux és a R. H. hatására létrejött változások szintén megmagyarázhatók a hőhatás okozta localis értágulattal. Abban az egy esetben, melyben egy óra után beszűkülés nem következett be, bitemporalis arterialgia is jelezte az irritált erek tágulási fásisának kóros megnyúlását. Perifocalis cofocain injectióval a halántéktáji lüktető fejfájást megszüntettük, de a vakfolt nagysága ezután sem változott meg. A test távolabbi helyeire adott ultrahang besugárzásokra mutatkozó vakfolt beszűkülést compensatóricusnak tartjuk, a távolabbi helyen keltett localis értágulatra. Ezt a fejre adott localis hővel sikerült kivédenünk. Az insonatiós leletek között különös helyet foglalnak el azok, amelyeket ganglion stellatum besugárzásra kaptunk. Minden esetben közvetlenül a besugárzás után és egy órával később is a vakfolt megnagyobbodást symmetricusnak és változatlannak találtuk. Ezen eredmények értelmezését megnehezíti, hogy az ultrahangot nem lehet kizárólag a stellatumra, vagy a stellatumokra irányítani, a sugárzás éri a carotist körülvevő plexust is. Ezenkívül egyik esetben sem adtunk olyan erősségű és időtartamú sugárzást, hogy az pozitív vagy negatív Horner-triast váltott volna ki, pedig egyedül ez utalt volna biztosan a stellatum működés zavarára. A vizsgálatokkal az ultrahang, Sollux és a rövidhullámú besugárzás utáni hyperaemiás fázis felléptét és a vakfolt méretének a sugárzás hatására fellépő befolyásolhatóságát igazoltuk. összefoglalás A szerzők ultrahang, Sollux és rövidhullám besugárzás után figyelték a vakfolt viselkedését. Csaknem minden esetben megnagyobbodást találtak. Egy órával a besugárzás után a vakfolt a besugárzás előtti állapothoz képest beszűkült, ami valószínűleg a fokozott anyagcserefolyamatok következtében jött létre. Irodalom 1. Bernstein I. : Kampimetrische Untersuchungen über die Wirkung der Ca.iontoforese auf Netzhautoedem. Vestn. Ophthalm. 16. 48, 1940. — 2. Evans J. : An intoduction to clinical scotomery. New Haven. Yale-University Press. 1938. — 3. Fazakas 8. : Az orrbetegség okozta neuritis retrobulbaris. Orv. Hetilap 71. 1. 1927.— 4. Gelencsér В. : Cit. Fazakas. — 5. Hala B. : Über sogenannte Koyamasche Blicker -105
