Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-03-01 / 1. szám

Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet (Igazgató : Zoltán László, az orvos­­tudományok kandidátusa) Szemosztályának (tud. int. osztályvezető: Remenár László) közleménye A látóideg daganatai1 REMENÁRLÁSZLÓ A látóideg tumorát ritka betegségnek tartják. 1942-ig mintegy 400 pri­mär opticus tumorról tudunk (116). Az utóbbi időben jóval több betegről számolnak be. Az elmúlt 10 évben mintegy 250 közölt esetet ismerünk ; 191 opticus- és chiasmaglioma, 46 opticus meningeoma és a szórványosan előforduló papilla melanomák és haemangiomák. A tumorok diagnosticája, elsősorban a chiasmatumorok vizsgálata lényegesen fejlődött. Az idegsebé­szet fejlődése a tumorok műtéti therápiájában nagy haladást jelentett. Ez az oka, hogy — a régebben úgyszólván majdnem kizárólag casuisticákból ismert kórképről — ma már nagyobb számú beteg vizsgálati és kezelési adatai is rendelkezésünkre állnak (22, 83, 102, 114, 117, 134, 135, 147). Referátumunkban mind anatómiai, mind onkológiai szempontból teljes­ségre törekedtünk. A látóideg egész hosszában (a retina idegrostrétegétől a tractus opticusig) a primären jelentkező tumorokat igyekeztünk feldolgozni a rendelkezésünkre álló irodalom és Intézetünkben vizsgált és operált 6 opticus-, illetve chiasmagliomában szenvedő betegen nyert tapasztalatok alapján (117). Nem lehet célunk a referátum keretein belül valamennyi casuistica és köz­lemény ismertetése, csak a legfontosabb adatokra utalunk, figyelembe véve a társszakmák (idegsebészet, röntgendiagnostica stb.) újabb eredményeit is. A látóideg primär tumora elsősorban a glioma és meningeoma. Szorosan véve e két tumorra gondolunk, ha a látóideg primär neoplasmájáról beszélünk. Ide soroljuk még — a histologiailag nem egyértelműen értékelt — neurino­­mát is (16). Igen ritka a primär opticus (papilla) melanoma és a haemangioma. Glioma és meningeoma Történet: Wishart (1833) írt le először opticus tumort (gliomát). Az orbitában jelentkező opticus glioma klinikai tüneteit Graefe (1866) foglalta össze. Michel (1873) mutatja ki elsőnek a Recklinghausen betegséggel való összefüggését. Knapp (1893) távolít el először az orbitából opticus tumort a bulbus megkímélésével. Emanuel (1902) mutatja ki, hogy az opticusglioma és meningeoma azonosak a központi idegrendszer primär tumoraival. Byers (1901), majd Hudson (1912) gyűjtik össze először az irodalmat. A tumor intracranialis terjedésére hívják fel a figyelmet. Hudson különíti el mind kli­­nikailag, mind szövettanilag a gliomákat és meningeomákat. Az első transcranialis műtétet Heuer (1920) végzi chiasma-glioma miatt. Opticus gliomát transcranialisan Dandy (1922) távolít el először. Korszerű pathológiájának alapját Verhoeff (1922, 1931) veti meg, az agytumorok közé sorolja. A korszerű műtéti indicatio és műtéti technika bevezetése Takáts Géza (1922, szemüregi műtétek) és Dandy (1922, trans­cranialis műtétek) nevéhez fűződnek. Monographiában Lundberg (1936) és Bürki (1944) foglalta össze. Pathológia Az opticus saját daganata a glioma, de kliniko-pathológiai szempontok miatt — mint az agyban — ide soroljuk a burkok tumorát, a mesenchymalis eredetű meningeomát is. Gliomák Az opticusglioma előfordulására a következő adatok jellem­zőek : Reese (1951) orbitatumor anyagának 6%-a (251-ből 16). Walsh (1956) 1 A Szemész Szakcsoport 1958. évi Nagygyűlésén tartott referátum alapján. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom