Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet (Igazgató : Zoltán László, az orvostudományok kandidátusa) Szemosztályának (tud. int. osztályvezető: Remenár László) közleménye A látóideg daganatai1 REMENÁRLÁSZLÓ A látóideg tumorát ritka betegségnek tartják. 1942-ig mintegy 400 primär opticus tumorról tudunk (116). Az utóbbi időben jóval több betegről számolnak be. Az elmúlt 10 évben mintegy 250 közölt esetet ismerünk ; 191 opticus- és chiasmaglioma, 46 opticus meningeoma és a szórványosan előforduló papilla melanomák és haemangiomák. A tumorok diagnosticája, elsősorban a chiasmatumorok vizsgálata lényegesen fejlődött. Az idegsebészet fejlődése a tumorok műtéti therápiájában nagy haladást jelentett. Ez az oka, hogy — a régebben úgyszólván majdnem kizárólag casuisticákból ismert kórképről — ma már nagyobb számú beteg vizsgálati és kezelési adatai is rendelkezésünkre állnak (22, 83, 102, 114, 117, 134, 135, 147). Referátumunkban mind anatómiai, mind onkológiai szempontból teljességre törekedtünk. A látóideg egész hosszában (a retina idegrostrétegétől a tractus opticusig) a primären jelentkező tumorokat igyekeztünk feldolgozni a rendelkezésünkre álló irodalom és Intézetünkben vizsgált és operált 6 opticus-, illetve chiasmagliomában szenvedő betegen nyert tapasztalatok alapján (117). Nem lehet célunk a referátum keretein belül valamennyi casuistica és közlemény ismertetése, csak a legfontosabb adatokra utalunk, figyelembe véve a társszakmák (idegsebészet, röntgendiagnostica stb.) újabb eredményeit is. A látóideg primär tumora elsősorban a glioma és meningeoma. Szorosan véve e két tumorra gondolunk, ha a látóideg primär neoplasmájáról beszélünk. Ide soroljuk még — a histologiailag nem egyértelműen értékelt — neurinomát is (16). Igen ritka a primär opticus (papilla) melanoma és a haemangioma. Glioma és meningeoma Történet: Wishart (1833) írt le először opticus tumort (gliomát). Az orbitában jelentkező opticus glioma klinikai tüneteit Graefe (1866) foglalta össze. Michel (1873) mutatja ki elsőnek a Recklinghausen betegséggel való összefüggését. Knapp (1893) távolít el először az orbitából opticus tumort a bulbus megkímélésével. Emanuel (1902) mutatja ki, hogy az opticusglioma és meningeoma azonosak a központi idegrendszer primär tumoraival. Byers (1901), majd Hudson (1912) gyűjtik össze először az irodalmat. A tumor intracranialis terjedésére hívják fel a figyelmet. Hudson különíti el mind klinikailag, mind szövettanilag a gliomákat és meningeomákat. Az első transcranialis műtétet Heuer (1920) végzi chiasma-glioma miatt. Opticus gliomát transcranialisan Dandy (1922) távolít el először. Korszerű pathológiájának alapját Verhoeff (1922, 1931) veti meg, az agytumorok közé sorolja. A korszerű műtéti indicatio és műtéti technika bevezetése Takáts Géza (1922, szemüregi műtétek) és Dandy (1922, transcranialis műtétek) nevéhez fűződnek. Monographiában Lundberg (1936) és Bürki (1944) foglalta össze. Pathológia Az opticus saját daganata a glioma, de kliniko-pathológiai szempontok miatt — mint az agyban — ide soroljuk a burkok tumorát, a mesenchymalis eredetű meningeomát is. Gliomák Az opticusglioma előfordulására a következő adatok jellemzőek : Reese (1951) orbitatumor anyagának 6%-a (251-ből 16). Walsh (1956) 1 A Szemész Szakcsoport 1958. évi Nagygyűlésén tartott referátum alapján. 51