Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
153 chiasmä-, vagy opticus tüneteket mutató beteganyagának 16%-a (27) opticustumor, ebből 11% (17) opticus glioma. Általában a gyermekkor betegsége. Az esetek 50%-a az első tíz-, 80—90%-a az első húsz évben jelentkezik. Verhoeff (1922) ezért a tumort congenitalisnak tartja. A gliomaféleségek közül a spongioblastoma a leggyakoribb. Az oligodendroglioma'és' astrocytoma jóval ritkább. A tumor növekedése folyamán négy stádiumot különböztetünk meg a sejtek rendeződése és az agyburkokhoz való viszonya alapján (9). Recklinghausen-betegséghez neurinoma is társulhat (16). Észleltek azonban glioblastoma multiforme-t 40 éven felül (4, 24, 94, 120). Malignus lefolyású medulloepitheliomáról számol be Reese (1957) ezt a tumort a szemészek dyctioma néven ismerik. Gramberg—Danielsen (1955) embryologiai alapon indokolja a spongioblastoma gyakoriságát. A spongioblastoma a III. kamratáj gyakori tumora, az opticus fejlődési szempontból e tájék — részben extracranialis — része. Specialis tünetekkel rendelkező agytumornak tartja. Verhoeff (1931) az opticusglioma keletkezését a glia embryonalis sérülése következményének tartja. Ezért — szerinte — nem a tumor továbbnövekedéséről van szó, hanem — a tumorban feltételezett anyag hatására — a szomszédos gliaelemek tumoros elfajulásáról. Azt a közismert tényt, hogy incomplet (szemüregi) tumorkiirtás után kevés a recidiva, a feltételezett anyag csökkenésével magyarázza. Glioma kiindulása a fasciculus opticusból és a chiasmából a leggyakoribb, kb. egyenlő arányban. Előfordulhat kizárólag az opticus intracranialis szakaszán. Mi is észleltük egyik betegünkön (1, 117, 126). Gushing szerint (1930) a tumorok zöme a chiasmából indul ki. Dodge et al. (1958) adatai ezt megerősíteni látszanak. Egyesek szerint az ideg canalis opticusban levő szakaszában indul ki a tumor és terjed mind centripetalisan, mind centrifugalisan (9, 41, 56, 102). A papillából kiinduló glioma igen ritka (9, 50, 137, 147). Még ritkább, hogy a tumor a papillától a chiasmáig terjedjen (91). Előfordulhat a retinában is (9, 68, 87). Stout (cit. Reese 1951) ektopiás, az opticustól független intraorbitalis gliomáról számol be. A tumor nasalisan felül helyezkedett el a szemüregben. Embryonalisan lefűződött enkephalokele-ből származtatja. Walsh (1956) szerint multilocularis is lehet, de gyakoribb, hogy a chiasmán keresztül infiltrál a másik opticusba. Rendszerint intraduralisan nő, az intraduralis tumor burkai megvastagodnak, a tumor alakja hengeres. Ritkább, hogy áttöri a durát, de ekkor is csak idegszövetbe infiltrál. A látóideg intracranialis szakaszán — mint ezt mi is láttuk két betegünkön — az opticusból kiburjánozva, mohaszerűen szétterjedhet (109, 117). A tumor terjedhet mind az agy, mind a bulbus felé. Gyakoribb a centripetalis terjedése. A bulbus felé növekedve ráterjedhet a papillára (33, 35, 39, 64, 143, 150), esetleg a papillán keresztül a retinára is (143). Növekedése igen lassú — eltekintve a már említett, ritkaság számba menő, szövetileg malignusabb tumorfajtáktól —, ezért, ha a tumor zömmel a szemüregben helyezkedik el, évekig, évtizedekig féloldali vakságon és exophthalmuson kívül egyéb panaszt nem okoz. Donahue (1955) több mint 22 éve operált betegén a tumor csak a szemüregben recidi vált. Ha a tumor nagyobbrészt intracranialisan helyezkedik el, — bármily lassan is — infiltrálja a chiasmát, a tractus opticust és a másik látóideget. Mindkét szem vakságát okozza, majd dienkephalon és hypertensiv hydrokephalus tünetek jelentkezése mellett — más suprasellaris tumorhoz hasonlóan — halálhoz vezet (134). A chiasmát, vagy a tractus opticust infiltráló tumorok kiindulási helyét gyakran nem tudjuk meghatározni (38). A környezetből betört gliomák sok52
