Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
G. Szeghy, Ilona Czverencz: Clinical Observations with the Local Application of Heparine. Heparine was applied as droplets and ointment to various alterations of the cornea. It exerted a favourable action also in cases in which pellidol failed. Epithelial defects due to mechanical, chemical and ray injuries reacted alike. In virus diseases antibiotic drugs were given along with heparine, with good effect. Epidemic keratoconjunctivitis has been completely restored. Still, its effect was uncertain in parenchymatous keratitis due to congenital syphilis, and failed to act in keratoconjunctivitis sicca. Epithelization was particularly perfect of only the corneal epithelium was damaged, whilst the substance of the cornea, the limbus, and the conjunctival epithelium were unaffected. G. Szeghy und I. Czverencz: Klinische Erfahrungen mit lokal angewandtem Heparin. Bei Korneaveränderungen verschiedener Äthiologie wurde Heparin lokal, in Form von Salbe und Tropfen angewandt. Heparin erwies sich auch in denjenigen Fällen als wirksam, wo Pellidol wirkungslos war. Die therapeutischen Resultate waren gut bei mechanischem Epithelmangel, ausserdem bei durch chemische Mittel oder durch Strahl verursachten Schädigungen. Bei Viruserkrankungen konnten durch gemeinsame Anwendung mit Antibiotika gute Erfolge erzielt werden. Die Fälle von Keratoconjunctivitis epidemica heilten spurlos. Bei Keratitis parenchymatosa e lue congenita war die Wirkung unsicher, bei Keratoconjunctivitis sicca konnte überhaupt keine Wirkung beobachtet werden. Gute therapeutische Wirkung konnte vom Standpunkt der Epithelisation in denjenigen Fällen erreicht werden, wo nur das Korneaepithel geschädigt war, bei intakter Grundsubstanz, Limbus und Konjunktivenepithel. A Fővárosi Tanács VB. Oyáli úti Kórháza (Igazgató : Borza László) szemészeti osztályának (főorvos: Aczél György) közleménye Zonulolysis enzymatica műtéttel szerzett tapasztalataink ACZÉL GYÖRGY A Barraquer első közlése óta eltelt másfél év alatt a zonulolysis enzymatica műtétjének egész komoly irodalma látott napvilágot. Ezt az irodalmat áttekintve azt láthatjuk, hogy az első szakaszban csupán arról volt szó, hogy a módszert kisebb-nagyobb anyagon kipróbáló szerzők nagy elismeréssel és lelkesedéssel számoltak be eredményeikről (Char amis Bang arter, Ветку, Francois, Le Grand, Walser, Weekers, Cogan és társai, Ainslie, Zorab és még sokan mások, a magyar irodalomban Lugossy és Radnót). Ahogyan a közlemények szaporodtak, úgy jelentek meg egy-egy megjegyzés formájában vélemények arról, hogy a módszernek vannak negatív következményei is, mint pl. a sebzáródás, a csarnok helyreállásának elhúzódása (Konstas és Chachamidis, Weekers és társai stb.). Ugyancsak jelentek meg közlemények arról, hogy az enzym hatását a szem különböző szöveteire vizsgálva a szer elektív hatását illetően — amint Barraquer és követői oly állhatatosan hangoztattak — távolról sem olyan egyértelmű a helyzet (Salmony, Bedrossian). Végül nem egy újabb közlésben látunk adatot arra vonatkozólag, hogy vannak tapasztalatok üvegtesti reakciókról (Walser, Zorab), valamint a secunder glaukomák számának emelkedéséről (Weekers és társai). Az irodalomban tapasztalható ellentmondások általában négy kérdés körül csoportosulnak : 1. Az eljárás előnyei. Abban mindenki egyetért, hogy az i. c. extractiót a zonulolysis enzymatica jelentékenyen megkönnyíti, illetve olyan esetekben (kát. juv., kát. traum.) is lehetővé teszi, amelyekben a klasszikus módszerrel ez nem volt megvalósítható. A közölt statisztikák az i. c. extractiók arányá28
