Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
Hazája sorsa iránt érzett mélységes aggodalom csendül ki a következő sorokból (1848. december 14.) : „Most már világos, mint a nap, hogy Magyarországot be akarják kebelezni, hogy az udvar 1848-ban olyan tervvel foglalkozik, mint amilyennel József császár hajótörést szenvedett. Ha az sikerül, a demokratikus haladásnak nagy támasza omlik össze.”* A szabadságharc leverésekor jött haza, 1849. végén. Pesten telepedett le. Orvosi gyakorlatot kezdett. Balassával, Wágnerrel, Semmelweissel, Markusovszkyval és Bókáival kis baráti csoportot alkottak és sűrűn tartottak előadást gyakorló orvosoknak. 1851-ben a pesti egyetemen magántanárságért folyamadott, azonban vallási okokból — akárcsak Markusovszkyval protestáns volta miatt tették — visszautasították kérését. Arra, hogy magántanárságért benyújtott kérelmét zsidó vallása miatt nem teljesítették még 33 év múltán is fájdalmasan emlékezett vissza id. Bókái Jánosról tartott emlékbeszédében. Nem a hiúság bántotta, hanem az, hogy elzárták előle az egyetem kapuját és még megfelelő közkórházi osztályon sem biztosítottak számára tudományos, s gyakorlati működéséhez kellő lehetőséget. Csak egyetlen tanár volt a testületben, aki a zsidó vallású orvos mellett határozottan ki mert állni és ki is állt : Balassa János. Hirschlert ez némikép vigasztalhatta ugyan, megnyugodni azonban nem tudott. Egész életén át égette lelkét ez az újabb megaláztatás. A kudarc azonban nem törte le. 1851-ben a Budapesti Orvosegyesület rendes tagja, később választmányi tagja, titkára, másodelnöke lett és az egyesületben számos előadást tartott. 1859-től az Ősz-utcai szegénygyermekkórház szembeteg osztályát vezette. Majd Lumniczer igazgatása idején a Rókus kórházban 3 kis szobából álló osztály élére került. Mint a Balassa körül csoportosult haladó szakemberek egyike, az ,,Orvosi Hetilap" munkatársa s a Hetilap ,,Szemészet” című mellékletének 1864-től 1880-ig a szerkesztője volt. Élénk tevékenységet fejtett ki orvosi közügyek intézésében is. Minden olyan mozgalomnak pártolója volt, amelyik az egészségügy és a társadalom fejlődését, előrevitelét szolgálta. — Az orvosi könyvkiadó társulat igazgatótanácsának tagja, majd alelnöke lett. Előharcosa volt ugyanakkor Magyarországon a zsidók egyenjogúsításának. Közötte és a vezető szerepet betöltő, szabadelvű államférfiak között közelebbi ismeretség és jó viszony alakult ki. A vezetésre közvetlen egyénisége, szívélyes modora, egyben határozott jelleme és széleskörű műveltsége tette alkalmassá. Bár elismerésre, kitüntetésekre soha sem vágyott, az iránta megmutatkozott közbecsülés ilyenekben is kifejeződött. 1869-ben az Akadémia III. osztályának levelező tagjává választották. 1878-ban a Vaskoronarenddel tüntették ki. Majd a Főrendiház újjászervezésekor főrendiházi tag lett. 1880-ban gyengélkedni kezdett. Kétoldali hályogja miatt látása megromlott. Egyik szemének Schulek által végzett sikeres műtété után sem tért azonban vissza a közéletbe. Teljes visszavonultságban 1891. november 11-én halt meg Budapesten. Ahhoz, hogy Hirschler munkásságát helyesen és megközelítően is értékelni képesek legyünk, tudnunk kell : a szemészet nálunk még a múlt századnak nemcsak első, de második felében is nagyon elmaradott volt. A század első felében, 1823-ban és 1831-ben jelent meg Fabini latin nyelvű szemészete, amit Vajnócz 1837-ben magyar nyelvre fordított le. Fabininek 1847-ben bekövetkezett halála után, 1850-ben pályázat mellőzésével Lippay Gáspárt nevezték ki egyetemi tanárnak. Ebben az időben Európában a szemészettudomány forradalmi fellendülésének korszakát élte. Helmholtz felfedezte a 180
