Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
vagy a comb külső-felső harmadának bőrébe. Kontrollként a hígító folyadék 0,1 ml-ét fecskendezi be. A therápiás oltásokat 3—4 naponkint adja az oltóanyagból 0,1 ml-tői emelkedő adagokban intracutan, subcutan, később a nagyobb mennyiséget izomba. A kúraszerűen végzett kezelés átlagban 6—10 injekcióból áll. A vörösvértestsüllyedési értékek változása mellett a többi kivonathoz hasonlóan a prostata-kivonat esetében is objektív kontrollt jelent a klinikai fluorometria használata. így bebizonyosodott, hogy uveitises eseteink 16%ában a prostata szerepelt gócként. A prostata-kivonat therápiás alkalmazása nemcsak a szembajt, hanem az esetleg egyidejűleg meglévő ízületi folyamatokat is kedvezően befolyásolta. 4. Mantoux-próba. Az uveitis aetiologia kutatása során eddig úgynevezett kizárásos alapon igyekeztünk tisztázni a gümőkóros eredetet ; ha semmi más pozitivum nem merült fel a kivizsgálás során, akkor egyéb ok híján gümőkórosnak tekintettük a szóbanforgó szembajt. A Middlebrook—Búbos-féle módszer sem adott biztos eredményt. A csarnokvízben V errey csak egyszer talált AocA-bacillust. A Mantoux-próba negativitása még nem zárta ki a gümőkórt, míg pozitivitása nem bizonyította feltétlenül gümősnek a szembetegséget. Köztudomású az is, hogy a Mantoux-pvóbával éppen az elülső uveitisek esetében nagyon óvatosnak kell lenni, mert nem kívánatos gócreakcióval járhat a szemben. A klinikai fluorometria veszélytelenné teszi a Mantoux-reakciót és exakt eredményt biztosít. Ha ugyanis 1 : 100 000 hígítású tuberculin pozitív cutanpróbája után 48 órával a fluorescein átjárhatóság fokozódását mérjük, akkor az uveitis gümőkóros eredete kétségtelen. Viszont, ha az intracutan tuberculin hatására a permeabilitás mérhetően nem változik, akkor a gümőkóros eredet kizárható. Kakán, Lővy és Rávnay hasonló tapasztalatokról számolt be. Az ilymódon végzett klinikai fluorometria alapján kiderült, hogy nálunk az uveitisek 36%-a gümőkóros eredetű. Remky uveitises betegei között Goldmann és Witmer nyomán végzett serológiai vizsgálatokkal 11% gümőkórost talált. Következtetések A vér- csarnokvíz gát fluorescein permeabilitás vizsgálatának jólismert Amsler—Huber-féle módszerén alapuló klinikai fluorometria új lehetőséget nyújt az uveitis-aetiológia kutatásában. Az 1916-ban Billings által bevezetett gócfertőzés tana mind máig nem csökkent jelentőségében, annak ellenére, hogy a góckutatás nem rendelkezett megbízható vizsgáló eljárással. Alvaro az uveitisek 87,5%-ában talált gócot, míg Bennett semmi jelentőséget sem tulajdonít a gócfertőzésnek. A klinikai fluorometriával uveitises eseteink 56%ában sikerült igazolni valamelyik góc kórokozó szerepét és annak eltávolításával vagy gócextraktummal végzett desensibilizással gyógyulást elérni. Rohrschneider, továbbá Stanworth szerint az utolsó két évtizedben jelentősen csökkent a gümőkóros eredetű uveitisek száma ; Kurz szerint a Kochbacillusos valódi szemgümős esetek még 3—5%-ot sem tesznek ki. Hogy a klinikai fluorometriával még most is 36% gümőkóros uveitist találtunk, annak az lehet a magyarázata, hogy nálunk még mindig népbetegség a gümőkór. Gasteiger szerint különösen az idült uveitisek esetében egy régi gümős góc nem fogadható el minden további nélkül oki bizonyítéknak és nem szabad figyelmen kívül hagyni a többi gócleletet sem. Elfogadja a Tendeloo-féle Konstellationspathologie tanítását, amely szerint a kóros elváltozásokat rendszerint sohasem egyetlen tényezőre, hanem adott időben a különböző okozati tényezők konstellátiójára kell visszavezetni. A konstellatio emellett nemcsak 159
