Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
mástól függetlenül nyert adatok írásbeli rögzítése után egyeztessék eredményeiket. Másként fennáll a veszély, hogy a megfigyelést az „előrejelzés” váltotta ki és így az anyag már nem egészen megbízható. Tanulmányunk anyagát a budapesti II. sz. Szemklinikán 1958. január 1.—1959. december 31. között végzett lobuláris hályogműtétek sebgyógyulása folyamán bekövetkezett elülsőcsarnok bevérzések adták. Természetesen nem foglalkoztunk azokkal az esetekkel, mikor a sebrepedés oka valamilyen kimutatható trauma volt. A két év alatt 812 extractio lobularist végeztünk, csaknem 100%-ban Imre-varrattal. A kimutatható ok nélkül fellépett elülsőcsarnok bevérzések száma 167, vagyis 20,56% volt. Külföldi szerzők beszámolói: Custodis conjunctiva varrattal operált esetekben 21%, corneoscleralis varrat alkalmazásával 4,5%, Nonnenmacher varrat nélkül végzett műtétéiben 16,6%, Tanaka varrat nélkül 33,33%, conjunctiva varrattal biztosítva a sebet 13,16% rupturáról tesznek említést. A betegek nemek szerinti megoszlásában nem találtunk lényeges különbséget, szemben Nonnenmacherral, aki nőbetegeken nagyobb számban észlelt elülsőcsarnok bevérzést. A mi anyagunkban 86 férfi és 81 nőbeteg szerepel. 167 betegünk közül csupán 34, azaz 20,3% volt hypertoniás. Az elülsőcsarnok bevérzéseket a műtét utáni 1—11 napokon észleltük a következő megoszlásban: az 1 napra 2, 2-ra 12, 3-ra 36, 4-re 37, 5-re 16, 6-ra 23, 7-re 21, 8-ra 14, 9-re 4,10-re 1, 11-re 1 bevérzés esett. A friss vér jelentkezése a csarnokban tehát 43,7%-ban a műtét utáni 3—4 napra, 26,3%-ban a 6—7 napra esett. A hónapok, valamint az évszakok szerinti megoszlást a mellékelt diagrammokon tettük szemléltetővé (1. ábra). Itt említenénk meg, hogy minél nagyobb számú adattal kívánván dolgozni, saját 167 esetünkön kívül más budapesti szemosztály által rendelkezésünkre bocsátott 11 ruptura fellépésének időpontjára vonatkozólag is elvégeztük vizsgálatainkat. Az adatokért ezúton is köszönetét mondunk. A meteorológiai tényezők közül a következőket vettük figyelembe : 1. Frontok. 2. Légtömegfajták. 3. Légnyomási nyugtalanság. 4. Nagy időjárási helyzetek. 5. Időbeli függőleges metszetek. 6. Földmágnességi tevékenység. A meteorológiai adatokat az Országos Meteorológiai Intézet ún. „házi” front-, illetve légtömeg-naptárából vettük, mely finomabb analysist tesz lehetővé, mint a hivatalosan kiadott adatok. A Föld mágneses tevékenységére vonatkozó adatokat a Tihanyi Földmágnességi Observatorium feljegyzései alapján tanulmányoztuk. Ezúton is köszönetét mondunk az Országos Meteorológiai Intézetnek az adatok rendelkezésünkre bocsátásáért. Az összefüggések vizsgálatánál különböző statisztikai-matematikai próbákat alkalmaztunk, ezek részletes ismertetésére nem térünk ki, csupán megemlítjük, hogy a frontokkal kapcsolatosan az ún. %-os significantia vizsgálati módszert, a légtömegek, nagy időjárási helyzetek és időbeli függőleges metszetek feldolgozásánál a Bernoulli-féle, a földmágnességgel kapcsolatban a Schelling-féle „n” módszert alkalmaztuk. Az elülsőcsarnok bevérzések százalékos megoszlása frontfajták szerint a következő volt: felsiklási frontra 26,1%, felsiklási felsőfrontra 6,7%, okkluziós felsiklási frontra 7,9%, betörési frontra 18,8%, betörési felsőfrontra 150
