Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-09-01 / 3. szám

műtét közben talált helyzet írja elő, hiába mutat a rtg. szabályos kp. tág tömlőt, mely valószínűvé teszi, hogy elülső és hátsó varratokkal operálhatunk ; ha annak fala annyira mállékony, hogy a varratokat nem sikerül elhelyezni. Radnót (55) szabálynak tartja, hogy a rtg. vizsgálat minden esetben elvégzendő.

Műtét előtt a tömlőt bórvízzel kiöblítjük. A II. táblázatból látható, hogy az eseteknek kb. harmadában az átfecskendező folyadék tisztán regurgitált, két harmadában gennyes volt. Vérzés megelőzésére Ca injekciót adunk izomba, esetleg iv. is. Régebben érzéstelenítésül a műtéti területet 4%-os novocainnal infiltráltuk, újabban az Erőss—Korchmáros (24) által ajánlott vezetéses érzéstelenítést alkalmazzuk. Úgy találjuk, hogy könnyebb a műtét kivitele, ha a saccus környéke nincs felduzzasztva, az anaesthesia is teljesebb ezzel a módszerrel. Az orrnyh.-t 4%-os cocainba áztatott és magasan az orrba vezetett vattacsíkkal érzéstelenítjük.

Műtét előtti állapot II. táblázat

a

tisztán regurgitál ...........

. 214

81,1%

b

rhinitis acuta.................

... 22

3,7%

Átfecskendezés

gennyesen regurgitál . . .

. 442

64,4%

Orr-gégészeti

lelet

591

rhinitis atrophicans .. . (ozaena)

... 10

1,3%

részben átmegy...............

. 21

3.0%

polypus............................

3

0,8 %

kanül mellett regurgitál .

9

1.3%

esetben

negatív ............................

... 556

94,2%

с

Feltoltéd

egyenletesen szűkült ......... 70

könnyezés........................

gennyedés ........................

___ 374----- 166

60,4 % 27,0%

ses Rtg.

! Javallat

vizsgálat

egyenletesen tágult ........... 70

subacut gyulladás.........

___ 44

7,1 %

ulcus serpens.................

----- 20

3,1 %

hegesen torzult, ill. a tömlő

nem telődik .....................

55

extractio előtt...............----- 15

2,4%

Műtéti technika

Minden esetre alkalmas műtéti módszerünk nincs. A feltárás után talált anatómiai viszonyok mutatják meg, melyik módszerrel lehet optimális eredményt elérni. Aki DCR-t rendszeresen végez, bizonyosan hasonló megállapításra jutott. Ezt bizonyítja a számos, műtéti módosítást ajánló közlés. Ezeket átolvasva arra a megállapításra jutunk, hogy 1936 óta a műtét technikájában lényegesen új nem született.

Toti (67—70) 1904-ben mutatta be műtétét, amellyel kb. 50%-ban sikerült a könnylevezetést helyreállítani. Wewe—Kentgess max. 70%-ra teszi az elérhető jó eredmény számát. Tág lehetőség nyílt a módszer javítására és az 1920-as években már kialakult a műtét mai formája. Először a Toti műtétet az üreg olajos tamponnal való kitöltésével javították \Kraupa (42), Blaskovics (12), Hollós (35)]. Ohm (53) 1913-ban megszerkesztette a ma is használatos hajlított tűt, mellyel a tömlő falát az orrnyh.-hoz varrta. Inkább az elülső fal megvarrására törekedett, de gyakran a hátsó falat is varrta. Eljárását 1921- ben közölte. Ugyanez évben jelenik meg Dupuy—Dutemps—Bourguet (23) műtéti módszeréről szóló közlemény ; ezután tehát a fő szempont az egész képzett üreg nyh.-val való borítása. Azonban hamarosan akadtak olyan esetek, amikor az anatómiai viszonyok miatt fel kellett adni ezt az elvet. így újabb sorozat módosítás születik. Basterra (7), Arruga (4) az orrny.-ból egy nagy lebenyt készít és azt a nasalis tömlőfallal egyesíti. Kuhnt (43) az ornnyh.-t visszahajtja és azzal a csontszélt takarja. Weekers (73), Brünzlow (15), Ruhrecht (62) az orrnyh. nagy részét kiirtják és nagy felső tömlőfalat képeznek,

144